Márai Sándor: Engel fra himmelen (Mennyből az angyal in Norwegian)

Portre of Márai Sándor

Mennyből az angyal (Hungarian)

Mennyből az angyal menj sietve

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony,

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal vigyél hírt a csodáról.

 

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény lángol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

 

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett -

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

 

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, aki eladta,

Aki háromszor megtagadta,

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta,

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta -

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

 

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta vagy Angyal hozta -

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekszenek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

 

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mi végre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Mért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

 

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik, mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik -

Ők, akik örökségbe kapták -:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

 

Angyal vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

- a gyermek, a szamár, a pásztor -

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik - mennyből az angyal.

 

1956, New York



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.mek.iif.hu/porta

Engel fra himmelen (Norwegian)

Engel fra himmelen - reis i hast

til det frosne, sotete Budapest,

der klokkene nå omsider har tiet

for det veldige russiske tankstyranniet.

Der julen ikke lenger får lov til å glitre,

der ingen gullgule nøtter får henge

på trærne, kun frost, kulde, sult. Hvor lenge?

Tal til dem, ikke la dem forvitre –  

rop ut i mørket om det enn er tett:

Engel, bær bud om Mirakelet!

 

La det glimte i dine vinger, engel, fly,

de venter deg ved morgengry. 

Tal til dem, 

ikke om en verden der tente lys skinner

på dekkede bord i varme hjem,

der presten bidrar med gode minner

og gaver gis bort i pakt med dem,

der kloke og gode råd deles ut 

og himmelen stråler av stjerneskudd:

Nei, engel, tal til dem om mirakelet fra Gud.

 

Fortell, for dette er Mirakelet:

et fattig folks fattige juletre 

tar til å skinne en Stille Natt et sted –

mange er de som der korser seg.

All verdens folk stirrer, 

noen forstår det, andre ei.

”Dette er for mye”, de rister på hodet, forvirret.

Noen ber stille mens andre snur seg bort.

Det som henger på treet er ikke julepynt, barn:

Men folkenes Kristus, nasjonen Ungarn.

 

Mange er de som går ham forbi:

Offiseren som stakk ham i siden, 

disippelen som tre ganger fornektet ham,

forræderen som dyppet i samme fat, 

som svek ham for sølv 

og fariseernes hat

mens han spottet ham, skjente og slo

åt av hans legeme, drakk av hans blod. 

Folkemengden står der og glor og glor,

men snakke til ham tør verken søster eller bror.

 

Han taler ei heller mer, anklager ingen,

bare stirrer som Kristus fra korstreet ned.

Et forunderlig smertens juletre;

er det djevlehoven eller englevingen -

de som kaster lodd om hans klær, 

de som ikke aner hva de gjør eller er, 

som kun værer, klynker og føler som vet

om denne nattens hemmelighet?

Denne julen er i sannhet en forunderlig en:

Nå henger Ungarn på trærne – igjen.

 

Og verden taler om Mirakelet, 

og prester preker om tapperhet, 

og statsmenn berømmer det ungarske storsinnet,

og Paven i Rom lyser fred over minnet, 

og all slags folk fra alle land

spør hvordan vel dette kunne gå an?

Hvorfor døde de ikke slik de skulle?

Hvorfor ventet de ikke rolig på ragnarok?

Hvorfor åpnet himmelen seg til fulle,

da et folk ropte: „Vi har fått nok”?

 

Er det da ingen blant dem som kan se 

hva dette er som flommer som elver?

Hvorfor vel samfunnsordener rystes og skjelver? 

Et folk skrek opp. Så ble det stille.

Nå spør mange: Hva hendte her? Var det så ille?

Hvem laget loven av skinn og bein?

De graver og spør, snur stein etter stein, 

stotrende, ute av stand til å fatte,

disse som lenge har levd i dens skinn: 

kan Friheten være så stor en ting?

 

Engel fra himmelen, bær dette bud:

Av blod springer nytt liv alltid ut. 

De møttes, - eselet, hyrden og skalden -

i halmen ved siden av krybben, i stallen, 

hver gang Liv fødte Liv igjen.

Og nettopp som den gang i Betlehem by 

slår vekterne ring om Mirakelet på ny.

Med sine åndedrag står de vakt,

for stjernen skinner,

daggryet kommer med all sin prakt. 

Fortell dem dét – engel fra himmelen.

 

New York 1956

 

     bearbeidet av

     Wolfgang Plagge

     oversatt av 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.nufo.no/content

minimap