Mezei András: Szerelem

Portre of Mezei András

Szerelem (Hungarian)

A madár-torkú alkonyatban
mintha Auschwitzból lépne ki,
áll a szerelem halhatatlan
nem égnek el a csontjai.
 
A reményen túl, ami van,
ahogy a füstből visszaszáll,
behorpadt csajkák izzanak,
a földben görbült pléhkanál.
 
S miként a száj, a gótikus
üreg, amelyből kiesett:
kivert aranyfogak között
rohadnak eszmék, Istenek.
 
Bunker elomlik, gáz kihal.
Minden vagonsor elhalad.
Imhol vagyok: a karjaid,
velük, hogy átöleld magad.
 
A szögesdrót megváltatik,
mert én Te vagy, s te Én vagyok:
fényes csöndjükkel pártomon
kipeckelt-szájú csillagok.



Uploaded bySebestyén Péter
PublisherBelvárosi Könyvkiadó
Source of the quotationMezei András: Adorno

Love in Auschwitz (English)

Birdsong, dusk. Departure from Auschwitz.
Resurgent love steps out from the gates,
immortal love whose skeletal essence
could never be consumed by the flames.
 
Past soaring hopes, reality
slowly settles from the smoke:
the heat of incandescent mess-tins –
a dented spoon beneath the earth –
 
and like that mouth, that Gothic cavity 
that spewed them, gods and fantasies
decompose amidst the dental
gold extracted from the dead.
 
The gas decays. The bunkers crumble.
The deportation trains withdraw.
And – Here I am, and here the arms
to hold the living world in... love.
 
For love redeems the fence of death:
I share your being and you mine
together in the light and silence
beneath our gagged and distant stars.



Uploaded bySebestyén Péter
PublisherSmokestack Books
Source of the quotationAndrás Mezei: Christmas in Auschwitz
Publication date

minimap