Nagy László: A falak négyszögében

Portre of Nagy László

A falak négyszögében (Hungarian)

Meghalni se tudtál,
te csak az asztalra buktál,
beborultál,
torkolat-tüzek, láncok,
sikoly-címeres lányok,
üszöktől cirmos virágok,
komor vagányok,
s küllők, cserepek forgatagába
egy árva hajszálat se küldtél,
csak beleőszültél,
csak beleőrültél.

Szabályos télben
itt állsz egyedül ébren
a falak négyszögében
ágyudörejként
visszhangzó köhögésben,
lélekben is fázva, késekkel koronázva,
bú-bajba csavarodva,
s már szégyellve szórod oldó
igéid a sorsra,
mintha már vétek volna,
ha a tavaszra gondolsz,
orgonákra,
lilán dagadó tüdő-fákra –
jaj neked aki voltál
tüzes királyka:
itt legbelül
félszegen, illetlenül
lehelsz a jégvirágra,
hogy kiláss a világba!


© Nagy László jogutóda



PublisherHolnap Kiadó
Source of the quotationVersek és versfordítások 1-3.

Squared by walls (English)

Couldn't you have died,
or at least bled, -
instead of pacing the floor
stunned with despair?
You kept clear of the trouble:
- bullets, armoured tracks, emblazoned
girls' screams. Not for you broken
wheels, scattering rooftiles,
grim gangs of working lads,
and soot-brindled petals.
You did not spill one drop
of blood, and when it stopped,
you had only gone gray and mad.

In usual winter weather
you stand here; no other
but yourself, and wide awake,
squared by walls that echo
a cough like raking
gunfire. It's not merely
your flesh that's cold;
mind and heart are frozen-crowned
by knives of ice.
You are ashamed of your melting phrases;
as if it were a sin
to think of spring
and lilacs,-the lung-like trees blossoming.
What agony for a Lord of Life!
Yet, deep in the secret places
of your being, furtive with guilt,
you are breathing on the frosted pane,
that you may look out at the world again.



PublisherOxford University Press, London-New York-Toronto

minimap