Nagy László: Tájkép magammal

Portre of Nagy László

Tájkép magammal (Hungarian)

Tengerbe bukott napvilágtól
búcsúzkodok, lépnék utána:
hideg tajtékon holtan táncol
szívem öröme, ifjusága.

Végső ez a stáció, végső,
ne lessetek, nagy vízhez értem,
eddig elértem –, világ-sértő
arcom ezt jelzi mészfehéren!

Legyek csak árva. Rám a mocsok
tündökölhet, hogy megigézzen,
ellene fürdök, itt pancsolok
rettegve a végzet vizében.

Visszaköpöm a halál ízét,
amit a habok dobálnak számba,
dolgom: el ne moccanjak innét,
legyek élet s halál határa.

Hátamnál dombok: néhány emlék
búbosodik, ennyi a kincsem,
még nem hűltek le, – mint kemencék
melegítik fázó gerincem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dorysmay.lapunk.hu

Paysage avec moi-même (French)

A ce soleil qui plonge dans la mer,
Je dis adieu, prêt à suivre son sort,
Et la jeunesse et la joie de mon cœur
Sur la froide écume dansent leur mort.

Cette station est le dernier voyage.
Laissez-moi, je viens près des grandes eaux,
J'ai poussé jusque-là; tout mon visage
L'annonce, offusquant, blanc comme la chaux.

Mieux vaut rester orphelin. Et la crasse
A beau briller, vouloir m'ensorceler,
Je me baigne contre elle, je la chasse
Dans les eaux du destin, épouvanté.

Et le goût de la mort je le recrache,
Lui que les flots m'envoient à la figure.
Ne pas bouger d'ici, voilà ma tâche,
Entre vie et mort frontière qui dure.

Derrière moi, tout mon bien, des collines:
Quelques souvenirs qui font le gros dos,
En moi pas encor froids; pour mon échine,
Ce sont des cheminées qui soufflent chaud.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationG. T.

minimap