Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz

Portre of Nemes Nagy Ágnes

A szabadsághoz (Hungarian)

Te székesegyház! Csupa ámulás!
Sok fodros angyal! Széptekintetű!
- Innen alulról talpuk óriás,
a fejük pedig keskeny, mint a tű.

S a kupolán fent széttáruló díszlet,
nagy oszlopok közt festett ég tüzel:
mit ér nekem, ha vagy és mégse hiszlek,
s mit ér, ha hiszlek és nem létezel?

Maradék isten! Vágyad fel-le hurcolt.
Már únlak. Kergén érted nem futok.
Néhány barátom éhenhalt a multkor,
mondom, mivel úgy látszik, nem tudod.

Milyen szalmába haraptak utolsót?
Micsoda szájak, milyen koponyák!
- Adhattál volna tán egy bögre borsót,
tehettél volna pár apróbb csodát.

A szájukat szeretném újra látni,
langyos állukat, amely szétrepedt -
s Rómába vágyom kerteket csodálni,
és enni sűrű, fínom étkeket.

Adj banánt! Húst! Légy a világnak tőgye!
Add Nápolyt éjjel, Svájcot délelőtt,
te, minden vágyam hazug szeretője,
adj rét felett vibráló levegőt!

Adj léghajót! Hitet! Mennyei képet!
törd át a törvényt! Add ide magad!
Hogy ne egyenek annyit az üzérek,
s hogy a halottak feltámadjanak!

- Egy bazsarózsa áll az asztalon.
Szépsége tömör, mint egy ékszeré.
Gyönyörű szirma sűrűn, gazdagon
fodorodik a vázán kétfelé.

Ha volna bennem valami imádat,
elébehullnék csukló térdemen:
csakis reá tűzd győztes glóriádat,
mert szép, mert él és mert - lélektelen.



PublisherOsiris Kiadó
Source of the quotationNemes Nagy Ágnes összegyûjtött versei 2. jav. kiad.

To liberty (English)

Cathedral. Full of awe and reverence.
Garlanded Angels. Looks of beautitude.
From down here their feet’s circumference
seems Gargantuan - and their heads minute.

Up there majestic pillars splice the dome’s view,
Fake Heavens flame, like varnished amethyst;
What good if you exist and I disown you?
What, if I praise you and you don’t exist?

Left-over God. Your wayward fascination
binds me no more. I tired long ago.
Some of my friends have just died of starvation.
You haven’t heard. I thought I’d let you know.

What kind of straw did they last clench their teeth on?
What kind of skulls sank to what kind of dust?
A few odd crumbs might have been within reason,
some small miracles would have been august!

I long to see their lips again in smiling,
their soft, round chins that were ground underfoot;
I long for Rome, - for beautiful, beguiling
gardens and for rich, luxurious food.

Give meat! Bananas! Be the world’s Supplier!
Naples at night. A clear Swiss morning scene.
False Love of all my yearnings and desire
Give back the vibrant air upon the green!

Give marvels! Faith! A new Heavenly Sign!
Break all the laws! Offer yourself to us!
That racketeers should not constantly dine,
and that the dead may rise up from the dust!

- In a vase on the table: a peony,
Her ornate beauty like a diadem.
Around the brim, magnificent and stony,
her gorgeous petals cascade off the stem.

If I could still find worship exultory
upon my crumbling knees to her I’d crawl:
On her alone pin your triumphant glory!
She’s beautiful, alive - and has no soul.



PublisherAlbion Editions, Manchester
Source of the quotationHundred Hungarian Poems

minimap