Nemes Nagy Ágnes: De nézni

Portre of Nemes Nagy Ágnes

De nézni (Hungarian)

De nézni, nézni, mondta, mihelyt

enged a füstfüggöny, a résnyi szünetben

a füst, a sav, a lúg, a támadások közti percben

nézni, tudod, mint egy formabontó asztalt

egyszerre látni lapját és profilját

 

És tenni, tenni, tudod, én szüntelenül cselekszem

történelmet, biológiát cselekszik a testem

és elmélkedni, tudod, nekem a fejem oly furcsa

oly befejezhetetlen

a gömbformát nem is tudom én

miért szerettem

szemgolyót, koponyát, földgolyót, efféle

határolt véghetetlent

de tépett gömbök ezek, kókuszdiók

csapzott rostok halandósága hajával

körbe-szegetten

 

És nézni fentről, lentről, mindenféle szögekben

körültapogatni a tárgyat néhány szememmel

kivésni vélük a konturt, mosni, ledönteni

míg nyílnak, húnyódnak, nyílnak, nem egyenletes

hullámverésben

s a tárgyakból is kifelé a sok lassú tekintet

odvak hatalmas pillantásai észrevehetetlen

nem mozduló tavakban és kövekben

kinyilazók szilánkos fényjelekben

 

Bár nem segít, mondta, ez a szétszórt

százezer szem

bár nem segít a bioszféra zizegő

seprű-pillája körülöttem

lombok, cédrusok érdes ága

forgó évszak karcai

           éj és nap

           emelve, hullva felettem

bár nem segít, de nézni, nézni

 

Nézni, tudod

mint forradás néz, mondta, a fán



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed

Dennoch schauen (German)

Und dennoch schauen, schauen, sagte wer, sobald

der Rauchvorhang es zuläßt, in der spaltgroßen Pause

in diesem Augenblick zwischen dem Rauch,

der Säure, dem Ammonik, den Angriffen,

schauen, weißt du, wie einen Tisch die Form auflösend

gleichzeitig schaun als Platte und Profil

 

Und tun, weißt du, tun, tun, ich tue unablässig

mein Körper macht Geschichte, macht Biologie

und reflektieren, weißt du, mir ist mein Kopf

so merkwürdig, so unvollendbar

die Kugelform, ich weiß gar nicht, warum ich sie so mag,

Augäpfel, Schädel, Erdkugel, derlei begrenzt Unendliches

doch diese sind zerrissene Kugeln, Kokosnüsse,

mit dem zerschlagnen Faserhaar der Sterblichkeit

rings eingefaßt

 

Und schaun, von oben, unten, aus allerlei Winkeln

umtasten das Objekt mit etlichen Augen

mit ihnen die Kontur heraushaun, schlämmen, niederreißen

dieweil sie öffnen schließen öffnen sich

in ungleichmäßigen Wellenschlägen

und auch heraus aus den Objekten selbst

die langsam vielen Blicke

der Höhlungen gewaltige Blicke unwahrnehmbar

in reglosen Seen und Steinen

herauspfeilend als splittrige Lichtzeichen

 

Wiewohl nichts, sagte wer, helfen diese verstreuten

hunderttausend Augen

wiewohl nichts hilft der Biosphäre mich umrauschendes

Palmwimpern-Aug,

spröde Äste der Zedern, Fächer Laubs

einiger Jahreszeiten Kratzer

                  Himmel Sonne um mich

                  ab und auf

schauen obwohls nicht hilft und dennoch schauen

 

Schaun, weißt du, schaun

wie eine, sagte wer, Narbe am Baum schaut.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://roughbooks.wordpress.com/2010/09/19/a-poem-a-day-agnes-nemes-nagy/

minimap