Nemes Nagy Ágnes: Winter trees (Fák in English)

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

One ought to learn. The Winter Trees
Bound in their frosted silver sheaths.
Consolidated draperies.

One ought to comprehend the plane
where ice crystals begin to smoke
and where the trees drift into mist
like bodies into memories.

And the river behind the trees,
the wild fowl's silent, gliding wings,
the blind, opaquely white-blue night
where hooded objects stand around;
one has to perceive here the dark,
unspeakable deeds of the trees.