Nemes Nagy Ágnes: Mezi (Között in Czech)

Portre of Nemes Nagy Ágnes

Között (Hungarian)

A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy, a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.

És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései,
amint feküsznek, térdenállnak
az ormok és a sziklahátak,
a földtan szobrai,
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás,
aztán megint a tömbök és a formák,
meszes csonttól körvonalig
kővé gyűrődött azonosság.

Az ég s a föld között.

A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei
már-már magukba, fémmé a követ,
ha állat járja, körme füstölög,
s köröznek fent a sziklafal fölött
az égő paták füstszalagjai,
aztán az éj a sivatagban,
az éj, amint kioltja s kőmivolta
magváig ér, fagypont alatti éj,
s amint hasadnak és szakadnak
a porcok, forgók, kőlapok,
amint feszítik véghetetlen,
széthasgató önkívületben
a fehér s a fekete mindennapos
néma villámcsapásai –

A nap s az éj között.

A szaggatások, hasgatások,
a víziók, a vízhiányok,
a tagolatlan feltámadások,
a függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent és lent között –

Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok.
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen,
Két sorba írva, tóban, égen,
két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei –

Az ég s az ég között.



PublisherNemes Nagy Ágnes összegyûjtött versei 2. jav. kiad., Osiris Kiadó, 2003

Mezi (Czech)

Vzdušný rukáv prostoru.
Prostoru, který pevnĕ nese let
ptáka i pojmy ptakovĕd,
křídla tam, kde se třepí argument,
za mžikem nebe nedozírný sled
vĕtvoví křivolakých stromů,
rostou z živé páry; zachtĕly
prorůstat nejvyššími vĕtvemi,
vdechnout dvacetkrát za minutu
velikĕ, ojínĕné andĕly.

Dole zas tíže. Velké, nehybné
pahrbky usazených hor,
hřbety kopců, skalní temena,
záda strmící i vkleče sklonĕná,
sochy geologie,
údolí – krátká ztráta soustředĕní,
pak znovu forma, žádná promĕna,
od vápna kostí po vnĕjší linie
totožnost v kámen zhnĕtená.

Mezi zemí a nebem.

Ve skále prasklina.
Jako zázračné rudy dne,
už tĕmĕř v sebe, v kovy kameny,
zvĕř keratinem vykřesává plameny,
skála se krčí pod hejny
kouřových znaků z kopyt, jež se roznítila,
potom však noc uprostřed pouštĕ
noc, jež je vyhasí a cestu hledá si
do morku skály, noc, v níž mráz pálí,
v níž praskají a pukají
chrupavky, klouby, desky z kamene,
napjaté k neunesení
ve zdrcujícím vytržení,
ve kterém den co den se rozežene
svou blýskavicí nĕmá černobílá –

Mezi nocí a dnem.

Rozvrtávání, rozdírání,
vidiny a vylidniny,
nepatrná zmrtvýchvstání,
nesnesitelné rozpínání
vodorovna mezi horem-dolem –

Když podnebí. Když podmínĕn.
Mezi. Mez. Mezitím vrývání
stop tanku. Černý pás rákosí, kraj planiny,
psán do dvou řad, na nebe, do vodní hladiny,
znamení, jež nesou dvĕ černé desky,
znamĕnka připsaná nade hvĕzdy –

Mezi nebem a nebem.



Source of the quotationSouvisloti, 2/48/2001, p. 125-127., 2001

minimap