This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Nemes Nagy Ágnes: Statues (Szobrok in English)

Portre of Nemes Nagy Ágnes

Back to the translator

Szobrok (Hungarian)

Keserű.
Keserű volt a tenger, amikor
a sziklatorkon legörögtem,
csigalépcsőn kavics, pörögtem,
búgott a csigahéj utánam,
mint az emlék a puszta házban,
zörögtem,
mint vasszilánk a koponyában.

Aztán kigurultam a partra.
És szobrok voltak ott.

Egy talapzaton,
bőrrel fedett teknőctojás:
koponyám forrt-forrt a napon,
elgurult fehér sisakom
egy buborék a homokon,
feküdtem, sziklát ért a vállam,
mocskos, mocskos fehér ruhában.

Kíé ez a tömb?
Ki volt, aki hegynyi palából
irtózatos indulatával
hasogatta ki ezt a közönyt?

S a bádogok rajtam, a bádogok.
Horpadt szelencék,
amint a fényt dadogva visszaverték,
egy repülőgép roncsa fénylik így,
de bent még mozdul, ami él,
karóraszíjon némi vér,
feküdtem a sziklára kenve,
az elevenség mocska a kövön.

Nincs makacsabb, makacsabb,
egy kőbe dobod magadat,
egy tárgyba dobod, egy kőbe dobod
eleven nyakadat,
ez már kőbeli évszak,
lecsavarva az élete félvak,
ki véste ki ezt a közönyt?
Ki volt, aki hegynyi palából
eleven nyakadat?

Só és homok és fent a kőtömb,
mint egy barlang az égbe vájva,
ez a viszonylagos öröklét,
ez az ásványok félhomálya –

zúg, zúg a víz, egy Föld az ágya:
keserűsége kőedényben.




PublisherOsiris Kiadó
Source of the quotationNemes Nagy Ágnes összegyûjtött versei 2. jav. kiad.

Statues (English)

Bitter.
It was bitter, the sea, when
I rolled through the rock-throat down
a spiral staircase. A shingle, I spun,
behind me the hum of snail-shell
like memory in an abandoned house,
I rattled
like a skullful of shrapnel.

Then I rumbled out onto the beach.
And there were the statues.

On a pedestal
a leather-covered tortoise-egg:
my skull boiled boiled in the sun,
my white helmet rolled away
a bubble on the sand,
I was lying down, my shoulder against a rock,
in filthy filthy white array.

Whose is this hunk?
Who was it, from a mountainous shale-chunk
with monstrous passion hacked
this indifference out?

And the plates of sheet-iron on me, the sheet-iron.
Banged-up boxes,
as they reflected their stammering light,
-a plane-wreck glitters like this,
but inside what stirs still lives,
a smatter of blood on the watchstrap,-
I lay smeared out on the rock,
life-the filth of it-on a stone.

Nothing more stubborn, more stubborn,
you fling yourself into a stone,
fling into a thing, fling into a stone
your living neck,
it's already a stone season,

its switched-off life half-blind,
who sculpted this indifference?
who was it, from a mountainous shale-chunk
chiseled your living neck?

Salt and sand and above them the rock-hunk,
gouged out cave-like in the sky,
this relative eternity,
this half-light of minerals-

the water murmurs, murmurs, its bed an Earth:
bitterness in a stone cask.



PublisherIowa Translations, Iowa

minimap