Orbán János Dénes: Énem és kora

Ez itt a város. Szegény és szürke,
gazdag és színes, akár a lelkem.
A téboly és a por megülte.
(De te csak mosolyogj, szerelmem!)

vesztébe ront. Rossz ez a század.
Lám, a Duna is szétszakadt.
Nem látogatja senki házad.
(De te csak főzz, ami akad!)

Tkp. így is lehet élni,
a hangyabolyban, elfeledten,
nem hazát, csak kenyeret kérni.
(Egy társadalom vagyunk mi ketten.)