Pásztor Béla: V ústrety detským Vianociam (Gyermeki karácsony elé in Slovak)

Portre of Pásztor Béla

Gyermeki karácsony elé (Hungarian)

Elolvadt már a fanyar, nyári zöld.
Almavörös és fagykék a vidék.
Kikkel vándorrigó dala pörölt,
Csikorognak a száraz venyigék
S a szőllődombok hegyes csöcse lóg.

Igen, igen, ez már, ez már az ősz!
Be rég vala, hogy így vártam telet.
Mint ereszről, ha hordókba esőz,
Avas dongáim közt emlékezet
Pittyegő cseppje forr és bugyborog.

Jöjj, gyermek telem! Mázos kandalló!
Sóvár lehemtől olvadt ablakok!
Orrom hozzátok ér - kint hull a hó,
Piros kofák, deres mészárosok
Mennek előttem újra s rőt kutyák.

S mint vágott borjak vére, úgy csöpög
A nappal kurta késein a fény,
Bőralmák zöldségszaga dübörög
Az este álmos, havas szekerén,
Mit vonnak tömzsi, sötét paripák.

Egy macska nyávog - ki tudja, miért?
Mint sötét lélek, havas udvaron.
A konyhánkból szűrődő fényekért
Kinyúlna már a bajszos borzalom,
De küszöbünkön gallyseprő vigyáz.

És fenn a tetők zörgő pléhein
Már harangzúgás s angyal lépeget
És lenn a fenyőn gyertyák égnek ím,
Tornyos kalácsok - mézes énekek
Gőzölnek, mint a kazlakon a hó...



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationVálogatott versek
Publication date

V ústrety detským Vianociam (Slovak)

Trpká, letná zeleň sa už roztopila.
Jablkovo-červená a mrazivo-modrá je krajina.
Ktorými sa pieseň drozda sťahovavého vadila,
Suchá viazanica prútov zavŕzga
A cecok vinohradných pahorkov visí.

Áno, áno, to už je, to už je jeseň!
Jak dávno je to, čo zimu som tak čakal.
Ako z odkvapu, keď do sudov leje,
Medzi nabrzlými dužinami zmysel vzlykal
Jeho kvapka sa kvasí a žblnkoce.

Poď, skorá zima moja! Kozub mazavý!
Okná roztavené od môjho bažného nádychu!
Môj nos sa vás dotkne – vonku sa sneh valí,
Trhovkyne červené, mäsiari šediví sa hýbu
predo mnou znova a ryšavé psy.

Ako krv sťatých teliat, tak mrholí
Z krátkych nožov dňa osvetlenie,
Zeleninová vôňa kožených jabĺk duní
Na večernom, ospalom, zasneženom voze,
Čo zavalité, tmavé paripy ťahajú.

Mačka mňauká – kto vie prečo?
Jak temný duch, na zasneženom dvore.
Na svetlo prenikajúce z kuchyne
By siahlo aj fúzaté zdesenie,
Ale metla z konárov na prahu dohliada.

A na hrkotavých plechoch striech hore
Už hlahol zvonov a anjel kráčajú
A sviečky svietia na smreku hľa tam dole
Koláče vežaté – piesne medové
Sa vyparujú, jak sneh na stohoch...



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationtranslator

minimap