Pásztor Béla: Házbontáskor

Portre of Pásztor Béla

Házbontáskor (Hungarian)

Lebontják már a házikót,

Hol gyermek voltam én.

A csákányverte réseken

Befú a szél, s a fény

 

Mint gonosz seprő, sepri ki

A kuckók zeg-zugát.

A pince védi emlein

Az árnyat legtovább.

 

A kapufélfa arcra dől,

A küszöb elszalad

A lópatkón, mit rászögelt

A régi áhitat.

 

Majd nyögve térdre omlanak

A barna tűzfalak

S a fali tücskök éneke

Is meztelen marad.

 

E hontalan kis cirpegés

S a halk emlékezet

Tartják csak még a boltivet

Az oszlopok helyett.

 

A kidőlt ablakrács szögén

E háznak kincseit,

Csak régi sóhaj s pókfonál

Hártyája védi, míg

 

Éjféltájt létrán, vödrösen

Kőmíves szellemek

Raja jő, hogy a dőlt helyén

Új falat verjenek.

 

(1938)

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationVálogatott versek
Publication date

Demolizione della casa (Italian)

Stanno demolendo la casetta,

Dove son stato bambino.

Attraverso le crepe, provocate

Dai picconi, penetra il vento,

 

La luce come scopa malvagia

Spazza gli angoli del cantuccio.

E la cantina che difende a lungo,

La sua ombrosità sul suo petto.

 

S’abbatte lo stipite della porta,

La soglia fugge via sul ferro

Di cavallo, che l’antico

Fervore le aveva inchiodato.

 

Le oscure mura sparti fuoco,

Cadono in ginocchio gemendo,

Nei muri, perfino il canto

Dei grilli rimane denudato.

 

Questo zillare senza patria,

Questa rimembranza silente

Reggono ancora la volta

Al posto del pilastro portante.

 

I tesori di questa casa, solo

Il velo dei sospiri di un tempo

Difende, e il filo della ragnatela

Sull’inferriata della finestra.

 

Finché verso mezzanotte, sulle

Scale, l’ombra dei muratori

Giunge, per erigere un muro nuovo

Al posto del vecchio abbattuto.

 

(1938)

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap