Pásztor Béla: Levágott fej

Portre of Pásztor Béla

Levágott fej (Hungarian)

Éj van. - Megtört az erősek hatalma.
Megránganak a roppant-törzsü fák.
Ág-ujju kezük, arcuk eltakarja,
S a fülemülefütty szívükbe vág.
 
A templom tornya borzadozva bólong,
Falépcsején kegyúrrá nő a szú,
A hegyi egér cincogása rémes,
A szirt előle kék lepelbe bú.
 
S mit nappal kürt sem járt át, most a várat
Parányi, halk tücsökszó tölti be.
Egy éji dongó döngésétől reszket
Az oszlopsorok bazalt boltive.
 
Ím habsörényű paripákat üldöz
A gyönge szél. Hogy didereg a tó!
Cérnaszál-hínár fojtogatja keblét
S a siklók tánca oly borzongató!
 
Már érzem én is, kiket megtiportam,
Most bíróimmá növeszti az éj.
Fölöttem, mint egy óriás levágott
Fejét, a holdat tartja egy levél.
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationVálogatott versek
Publication date

Testa tagliata (Italian)

E’ notte. Il potere dei forti s’è infranto.
Si scuotono gli alberi dai enormi fusti.
Le loro mani - rami coprono il viso,
Il canto dell’usignolo tocca i loro cuori.
 
Ondeggia atterrita la torre della chiesa,
Sulle sue scale di legno il tarlo padroneggia,
Lo squittio del topo di montagna è terribile,
La scogliera dietro un velo azzurro si cela.
 
Il castello, ove il suono della tromba di giorno
Non giunse, or’ dal canto dei grilli trabocca.
L’arco di basalto dei colonnati dal bombito
Del calabrone notturno trema.
 
Il lieve vento insegue destrieri dal crine
Di spuma. Come rabbrividisce il lago!
L’alga filamentosa gli soffoca il petto,
E la danza delle bisce è così tremendo!
 
Ormai lo sento anch’io, coloro che avevo
Calcato, or’ la notte in giudici trasforma.
Sopra di me, come la testa di un gigante
Tagliata, una foglia regge la luna.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap