Pásztor Béla: V temnom dome (Sötét házban in Slovak)

Portre of Pásztor Béla
Portre of Répás Norbert

Back to the translator

Sötét házban (Hungarian)

Terhes anyámnak megjósolták,
Hogy fiút szül, zord lapvetők.
Épp sötét lovas lovagolt át
Uccánkon, ablakunk előtt.
Mikor a bába megszállottan
Szederjes fenekemre vert
S egy vemhes tehén istállónkban
Szörny, háromszemű borját ellt.
 
Anyácskám mellét megharaptam,
Vérével szívtam fel tejét,
Ifjan fonnyadt el énmiattam.
S a többi gyermeknél elébb
Tette fejemre kilenc ujját
Az űzhetetlen bűntudat.
Pléhtükröt fújt a szomorúság,
Vezetvén hintalovamat.
 
Egy sötét házban voltam gyermek,
Kanyar folyosón éltem én.
S mint kóbor macskák farka,
Lengett felém a füst a háztetőn,
S betöltött kormos gyűlölettel.
Vihogva lestem, hogy ugat
Nyúzott kutyánk s ha pókra leltem,
Téptem a rángó lábakat.
 
Bősz parittyámtól sebezetten
Bukott elémbe száz veréb.
A bőregeret felszegeztem
S átvertem vijjogó szivét.
Amerre mentem, vérző szárnyon,
Kitépett lábon jött a vád –
S de messze-messze volt az Isten,
Ki minden vétket megbocsát!
 
 
(1938)



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationVálogatott versek
Publication date

V temnom dome (Slovak)

Drsní kartári mojej matke
Predpovedali, že syna porodí.
Temný jazdec precválal práve
Ulicou, v našom okolí.
Keď posadnuto pôrodná baba
Na môj nevinný zadok udrela
A v našej maštali brezivá krava
Hrôzu, trojoké porodila teĺa.

Mamičkine pohryzol som ňadrá
Mlieko s krvou sal som spolu
Kvôli mne zvädli za mlada.
A pred ostatnými deťmi v predstihu
Na hlavu deväť prstov mi položila
Nedostižná výčitka svedomia.
Clivota plechový obraz fúkla
Vedúc môjho hojdacieho koňa.

V temnom dome som vyrastal
V kľukatej som žil chodbe.
Ako chvosty túlavých mačiek vial
Dym zo striech ku mne
A popolkavou nenávisťou ma naplnil.
So smiechom som sledoval ako štekal
Náš vyziabnutý pes a keď som pavúka zočil,
Šklbkajúce sa jeho nohy som trhal.

Sto vrabcov zranených mojim prakom
K nohám padlo mi.
Netopiera som pribil klincom
A jeho škriekajúce srdce som prebil.
Kade som šiel, na krvácajúcich krídlach,
Vytrhnutými nohami prichádzala obžaloba -
A jak ďaleko-preďaleko bolo Boha,
Čo všetky hriechy odpustí!

 (1938)



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationtranslator

minimap