Parti Nagy Lajos: (navigare necessaire est) ((navigare neszesszer est) in German)

Portre of Parti Nagy Lajos

(navigare neszesszer est) (Hungarian)

Ha képeslapot kap a lélek,
odatűzi egy szemmel jól látható helyre,
a vitrinajtó, mint egy szép hajat,
lágyan ringatja a tengert.
Az ember is csak belül hullámoz,
de külsőleg tükörsima,
a rövidujjú kék ingéből nem
igen látszik ki a szívizma.
Pedig rövid az emberi ing
és nagyon hosszú a szív,
mely nehezen tűri,
hogy az életkörülménye egy kicsit passzív.
De ez nem azt jelenti,
hogy a rosszabbodó helyzetben nem lenne jó,
csak az élet színvonal elmélyültebb
és nem habroló.
Ám a gondolat igényjogosultsága se semmi,
és hogy felderítsék,
bekalandozza a lélek a SZOT-üdülőket
Hawaiitól Edericsig.
Az elme jóval messzebbre ellát,
mint a csalfa szem,
ha mint egy periszkópot
az ábránd állványára teszem.
Ott már közel van a messzitávol,
a Szocsi, meg a Rimini
és luxushajóz az ember,
mikor csak elsétál a vitrinig,
ahol a panelház,
benne a sok-sok príma kabin,
tovaúszik a boldog beutaltakkal
a képeslap hullámain.
Mert minden ember legmélyén
ott horgonyoz egy-egy óceánjáró,
és a legnehezebb vele
ilyenkor nyáron,
ha a pirosbronz alkonyatban
kürtölni kezd a lélek tükre,
és egy kicsivel nagyobb rálátás
nyílik az életükre.
De még csak körül se néznek,
mikor az este zsiliprendszerén
az édes képzelettel együtt
elfolyik a fény,
és amikorra leérnek
a realitás sötét iszapjába,
a saját magukat már
hiába is csapják be.
Hova is hajolna az erkély
korlátról az ember,
szépen megfogja,
és a többi közé gumizza a tengert,
egy nagy gumi az élet,
egymáshoz szorít és nem ereszt,
szürke levet csak,
navigare neszesszer est.



(navigare necessaire est) (German)

Erhält die Seele eine Postkarte,
heftet sie die an einen gut sichtbaren Ort,
die Vitrinentür, die wie schöne Haare
das Meer sanft wiegen läßt.
Auch der Mensch schlägt nur im Innern Wellen,
äußerlich ist er spiegelglatt,
aus dem kurzen blauen Hemd
lugt der Herzmuskel kaum heraus.
Doch kurz ist das menschliche Hemd
und sehr sehr lang das Herz,
das nur schwer erträgt,
wenn der Lebensumstand nur so passiert.
Doch das bedeutet keinesfalls,
daß es schlecht wäre, trotz der Misere,
nur des Lebens Niveau ist ein wenig vertieft
und keine Cremeschnitte.
Auch die Berechtigung des Gedankens ist nicht ohne,
und damit sie entdeckt wird,
bereist die Seele die Sotour-Orte,
von Hawaii bis Ederics.
Der Geist sieht viel weiter,
als das trügerische Auge,
wenn ich ihn, einem Periskop gleich,
auf das Stativ der Illusionen stelle.
Nah ist dann dort die Weiteferne,
die Sotschis und die Riminis
und man luxusschifft,
wenn man zur Vitrine schreitet,
wo im Plattenbau,
die Kabinen, die feinen kleinen,
mit den glücklichen Gästen dahinschwimmen
auf den Wellen der Postkarten.
Denn in der Tiefe eines jeden
ankert ein Luxusliner,
und am schwierigsten hat man‘s mit ihm
jetzt in der Sommerzeit,
wenn im rotbronzenen Sonnenuntergang
der Seele Spiegel zu tuten beginnt,
und man die Draufsicht auf das Leben
sich näher besieht.
Sie schauen sich aber nicht einmal um,
wenn auf des Abends Schleusensystem
mit süßen Gedanken
das Licht dahinfließt,
und wenn sie angelangt sind
im dunklen Schlamm der Realität,
belügen sie sich selbst
für nichts und wieder nichts.
Wohin sonst lehnte sich der Mensch
vom Balkon hinaus,
er hält sich am Gelände fest,
gummiringt das Meer zwischen die anderen,
ein großer Gummiring das Leben,
der zusammenhält und nicht losläßt,
graues Wasser nur läßt es,
navigare necessaire est.



minimap