Parti Nagy Lajos: (navigare necessaire est) ((navigare neszesszer est) in Italian)

Portre of Parti Nagy Lajos

(navigare neszesszer est) (Hungarian)

Ha képeslapot kap a lélek,
odatűzi egy szemmel jól látható helyre,
a vitrinajtó, mint egy szép hajat,
lágyan ringatja a tengert.
Az ember is csak belül hullámoz,
de külsőleg tükörsima,
a rövidujjú kék ingéből nem
igen látszik ki a szívizma.
Pedig rövid az emberi ing
és nagyon hosszú a szív,
mely nehezen tűri,
hogy az életkörülménye egy kicsit passzív.
De ez nem azt jelenti,
hogy a rosszabbodó helyzetben nem lenne jó,
csak az élet színvonal elmélyültebb
és nem habroló.
Ám a gondolat igényjogosultsága se semmi,
és hogy felderítsék,
bekalandozza a lélek a SZOT-üdülőket
Hawaiitól Edericsig.
Az elme jóval messzebbre ellát,
mint a csalfa szem,
ha mint egy periszkópot
az ábránd állványára teszem.
Ott már közel van a messzitávol,
a Szocsi, meg a Rimini
és luxushajóz az ember,
mikor csak elsétál a vitrinig,
ahol a panelház,
benne a sok-sok príma kabin,
tovaúszik a boldog beutaltakkal
a képeslap hullámain.
Mert minden ember legmélyén
ott horgonyoz egy-egy óceánjáró,
és a legnehezebb vele
ilyenkor nyáron,
ha a pirosbronz alkonyatban
kürtölni kezd a lélek tükre,
és egy kicsivel nagyobb rálátás
nyílik az életükre.
De még csak körül se néznek,
mikor az este zsiliprendszerén
az édes képzelettel együtt
elfolyik a fény,
és amikorra leérnek
a realitás sötét iszapjába,
a saját magukat már
hiába is csapják be.
Hova is hajolna az erkély
korlátról az ember,
szépen megfogja,
és a többi közé gumizza a tengert,
egy nagy gumi az élet,
egymáshoz szorít és nem ereszt,
szürke levet csak,
navigare neszesszer est.



(navigare necessaire est) (Italian)

Se l’anima riceve una cartolina,
l’appunta in un punto ben visibile,
lo sportello della vetrina, come bei capelli,
culla morbidamente il mare.
Anche l’uomo fluttua solo interiormente,
ma esteriormente è liscio come lo specchio,
dalla camicia azzurra a manica corta
si vede alquanto poco il muscolo cardiaco.
Eppure la camicia d’uomo è corta
invece il cuore è molto lungo,
e sopporta malamente,
la sua condizioni di vita un po’ passiva.
Ma ciò non significa,
che in una situazione peggiorativa non starebbe bene,
solo il tenore della vita è più approfondito,
non è cannolo con la panna.
Ma non son da sottovalutare i diritti garantiti del pensiero, e per scoprire,
l’anima va girovagando per i luoghi di vileggiatura
dalle Hawaii al Ederics.
Lo spirito vede molto più lontano
dell’occhio traditore,
se lo poso come un periscopio
sul piedistallo dell’illusione.
Là, il molto lontano è già vicino,
Soči e Rimini,
e l’uomo, naviga sulla crociera
ogni volta che si sposta sino alla vetrina,
dove il prefabbricato,
con tutte le sue cabine di prim’ordine al suo interno,
naviga lontano con i felici possessori
dei buoni vacanza sulle onde della cartolina.
Perché nel profondo di ogni uomo
un transatlantico è ancorato,
e la cosa più difficile è
quest’ora d’estate,
se nel tramonto rosso bronzato
lo specchio dell’anima suona la sirena,
e si apre una visione un po’ più grande
sulle loro vita.
Ma neanche si guardano intorno,
quando attraverso le paratoie della sera
con la visione dolce
scorre via la luce,
e quando discendono sino
la mota oscura della realtà,
ormai ingannare sé stessi
è cosa vana.
Dove mai potrebbe chinarsi l’uomo
dalla ringhiera del balcone,
prende e con un elastico
lega il mare insieme alle altre,
la vita è un grande elastico,
ci stringe insieme e non molla,
solo un succo grigiastro,
navigare necessaire est.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap