(navigare neszesszer est) (Hungarian)
Ha képeslapot kap a lélek,
odatűzi egy szemmel jól látható helyre,
a vitrinajtó, mint egy szép hajat,
lágyan ringatja a tengert.
Az ember is csak belül hullámoz,
de külsőleg tükörsima,
a rövidujjú kék ingéből nem
igen látszik ki a szívizma.
Pedig rövid az emberi ing
és nagyon hosszú a szív,
mely nehezen tűri,
hogy az életkörülménye egy kicsit passzív.
De ez nem azt jelenti,
hogy a rosszabbodó helyzetben nem lenne jó,
csak az élet színvonal elmélyültebb
és nem habroló.
Ám a gondolat igényjogosultsága se semmi,
és hogy felderítsék,
bekalandozza a lélek a SZOT-üdülőket
Hawaiitól Edericsig.
Az elme jóval messzebbre ellát,
mint a csalfa szem,
ha mint egy periszkópot
az ábránd állványára teszem.
Ott már közel van a messzitávol,
a Szocsi, meg a Rimini
és luxushajóz az ember,
mikor csak elsétál a vitrinig,
ahol a panelház,
benne a sok-sok príma kabin,
tovaúszik a boldog beutaltakkal
a képeslap hullámain.
Mert minden ember legmélyén
ott horgonyoz egy-egy óceánjáró,
és a legnehezebb vele
ilyenkor nyáron,
ha a pirosbronz alkonyatban
kürtölni kezd a lélek tükre,
és egy kicsivel nagyobb rálátás
nyílik az életükre.
De még csak körül se néznek,
mikor az este zsiliprendszerén
az édes képzelettel együtt
elfolyik a fény,
és amikorra leérnek
a realitás sötét iszapjába,
a saját magukat már
hiába is csapják be.
Hova is hajolna az erkély
korlátról az ember,
szépen megfogja,
és a többi közé gumizza a tengert,
egy nagy gumi az élet,
egymáshoz szorít és nem ereszt,
szürke levet csak,
navigare neszesszer est.
|
(navigare necese est) (Serbian)
Ako duša razglednicu dobije
na dobro primetno mesto smesti,
vrata vitrine, kao lepu kosu,
more nežno ljulja.
I čovek samo iznutra talasa,
izvana gladak je poput ogledala
iz plave košulje sa kratkim rukavima
srčani mišić uglavnom se ne vidi.
Makar je košulja kratka
srce je itekako dugačak
i teško podnosi
da su mu uslovi za život ograničeni.
Ali to ne znači
da u pogoršanim uslovima ne bi bio dobar,
samo mu je nivo života produbljeniji
i nije rolada.
Ali ni pravo na traganje nauma nije beznačajan
i da bi otkrili
duša od Havaja do Ederiča
socijalna odmarališta obilazi.
Od varljivog oka
vidokrug uma je daleko širi
ako poput periskopa
na postolje mašte postavim.
Tamo bestragija već je u blizini,
Soči i Rimini
i čovek je raskošna lađa,
kad samo do vitrine odšeta,
gde soliter
sa mnoštvom prvoklasnih kabina
zajedno sa sretnim upućenima
na valovima razglednica otplovi.
Jer u dubini svakog čoveka
po jedan prekookeanski brod je usidren
i s njim je najteže
u to letnje doba
ako u bronzanom sutonu
ogledalo duše zatrubi,
na naš život
nešto veći pogled se otvara.
Ali niti se obaziraju
kad na sistemu brana mraka
zajedno sa slatkom maštom
svetlost otiče
i kad u tamnu kaljužu
realnosti stignu
sami sebe već
zalud varaju.
Kamo bi se čovek
sa naslona balkona sagnuo,
pa uhvati ga
i more između ostale stvari gura,
jer život je velika guma,
steže i ne pušta,
samo sivu tekućinu,
navigare necese est.
Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | https://feherilles.blogspot.rs/ |
|