Parti Nagy Lajos: Verlegenheitshymne auf das Haus der Literatur (Halk, talmi vers az irodalom házához in German)

Portre of Parti Nagy Lajos

Halk, talmi vers az irodalom házához (Hungarian)

Ne csak papír, de légy, te ház, a Ház,
hol majd a szellem megteáz,
és megkávéz. S a test is.
Ott éri majd nap is, napest is,
hol súlyosul és sűrül alkonyatkor
a Károlyi-kert fáin a konyakpor,
s úgy hull reá estére kelve
a mélabú, mint nők testére kelme.
S ha jő az éj, e jobbadán dekoltált
kommersz sötét, rendel egy könnyű sajttált,
ringatja szőke, keserű sörét,
míg fönt a lámpák barna réz
nyelén szikráz a méz.
Ne kábéház, ne virtuália
s ne csak papír légy, légy, te Ház,
hol élő és holt szimbióz' időz,
piros, fehér, zöld, híg és mélylila
füstöl szépelg és kosztol,
aranylik, ottlik, és babitslik,
a versek jól tömött staniclik,
nagy dunnazsák a próz',
s tán mégse minden anything, ha goes.
Ki ott belép, úgy fogjad, mint a lép,
ha már papír, hát légypapír, te Ház,
mit jószándékok zümmögése ráz,
hogy végre mégis elrepülni kész,
nem egyfelől de kissé egyfelébb,
röpülj te kő, te könnyű és nehéz,
s ne csak papírröpülj, te Ház!


(Elhangzott az Irodalom Háza virtuális alapkő-felbocsátásán, 1997 szeptember 28-án, Budapesten)


Verlegenheitshymne auf das Haus der Literatur (German)

Nicht nur Papier, sei Haus, das Haus,
wo seinen Tee der Geist trinkt aus,
und den Kaffee. Wie der Körper auch.
Hier trifft uns der Tag und der Abendhauch,
wo in der Dämmerung schwer und dicht
auf die Bäume sich legt eine Kognakschicht.
Den Abend umspielt Melancholie
wie edler Stoff einer Frau das Knie,
und naht dann die Nacht, tief dekolletiert,
bestellt sie Käse, verdaulich garniert,
schwenkt ihr blondes, bitteres Bier,
während an kupferbraunen Lampenstangen
Honigtropfen funkelnd prangen.
Kein Passéhaus, keine Virtualie,
und nicht nur Papier, doch sei, du Symbiose,
Leben und Tod, bequem in einer Dose,
rot, weiß und grün, verdünnt und tiefes Lila
sich paffend zeigt und ausprobiert,
wo es verselt, proselt und dramiert,
Zuckertüten, bis zum Rand voll Poesie,
dicke Daunensäcke, episch angehäuft,
doch nicht anything scheißegal, was läuft?
Wer da kommt, empfang ihn wie die Wabe,
wenn schon Papier, du Haus, dann voller Fliegenkleister,
und rüttelt dich das Tosen gut gemeinter Geister,
dann sei am Ende dennoch flugbereit,
nicht einseitig und doch ein bißchen einig,
fliege, du Stein, sei leicht und schwer,
nicht nur Papierflug, sondern etwas mehr.



minimap