Parti Nagy Lajos: Fievole poesia falsa dedicata alla casa della letteratura (Halk, talmi vers az irodalom házához in Italian)

Portre of Parti Nagy Lajos

Halk, talmi vers az irodalom házához (Hungarian)

Ne csak papír, de légy, te ház, a Ház,
hol majd a szellem megteáz,
és megkávéz. S a test is.
Ott éri majd nap is, napest is,
hol súlyosul és sűrül alkonyatkor
a Károlyi-kert fáin a konyakpor,
s úgy hull reá estére kelve
a mélabú, mint nők testére kelme.
S ha jő az éj, e jobbadán dekoltált
kommersz sötét, rendel egy könnyű sajttált,
ringatja szőke, keserű sörét,
míg fönt a lámpák barna réz
nyelén szikráz a méz.
Ne kábéház, ne virtuália
s ne csak papír légy, légy, te Ház,
hol élő és holt szimbióz' időz,
piros, fehér, zöld, híg és mélylila
füstöl szépelg és kosztol,
aranylik, ottlik, és babitslik,
a versek jól tömött staniclik,
nagy dunnazsák a próz',
s tán mégse minden anything, ha goes.
Ki ott belép, úgy fogjad, mint a lép,
ha már papír, hát légypapír, te Ház,
mit jószándékok zümmögése ráz,
hogy végre mégis elrepülni kész,
nem egyfelől de kissé egyfelébb,
röpülj te kő, te könnyű és nehéz,
s ne csak papírröpülj, te Ház!


(Elhangzott az Irodalom Háza virtuális alapkő-felbocsátásán, 1997 szeptember 28-án, Budapesten)


Fievole poesia falsa dedicata alla casa della letteratura (Italian)

Non solo carta, ma sii tu casa, la Casa,
dove per un tè, per un caffè, lo spirito
si sofferma. E anche il corpo.
Il giorno lo coglie là, e anche il tramonto,
dove sugli alberi del giardino Kàrolyi,  
grevemente s’addensa la polvere di brandy,
e verso sera la melancolia gli scende addosso,
come sul corpo delle donne il tessuto.
E se giunge la notte, questa, perlopiù scollacciata,
mediocre oscurità, ordina un piatto di formaggio
leggero, dondola la sua amara birra bionda,
mentre lassù, sull’asta delle lampade
di rame marrone, scintilla il miele.
Non una casa qualsiasi, non una virtualia,
e non esser solo carta, sii tu casa, La casa,
dove il vivente e il passato in simbiosi dimora,
rossa, bianca, verde, viola chiara e scura,
dove lo spirito di Füst, Szép e Kosztolányi aleggia,
la presenza di Arany, Ottlik e Babits è percepita,
le poesie sono sacchetti di carta imbottiti,
e la prosa è un grande sacca del piumino,
e forse non è tutto anything, ha goes.
Colui che là entra, trattienilo, come il vischio,
Casa, se già di carta sei, sii carta moschicida,
ch’è dal ronzio delle buone intenzioni è scossa,
che alla fine è pronta a volare,
non da un lato ma nella stessa direzione
vola, tu sasso, tu che sei leggero e pesante,
non solo un volo di carta, sii tu Casa!
 
 
(Presentata in occasione del lancio virtuale della
prima pietra della Casa della Letteratura, in data
28 settembre 1997 a Budapest)
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap