Parti Nagy Lajos: Ach, da bist du ja, die Sonette sind eben zum Strand gegangen (Hazajöttél, a szonettek meg strandra mentek in German)

Portre of Parti Nagy Lajos

Hazajöttél, a szonettek meg strandra mentek (Hungarian)

Hát hazajöttél, hát haza, hát,
kivilágíthatnánk a kupolát,
de tegnap, tegnap leeresztett,
beállt egyszerű mennyezetnek,
nagyon nagyon fáradt vagyok ma,
verset szöszöltem fogvacogva,
kabátom sem, pokrócom sem plakát,
ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,
ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz,
hát hazajöttél, hát haza, hát,
láthattad szonettek fürdőző csapatát,
mind strandra ment, én csak tudom,
elbabráltam fürdősapkáikon,
míg málé ottavák és méla tercinák
csak rágcsálták a főtt kukoricát,
láthattad őket, tőlem mentek el,
azt fütyörészték, hogy rímelni kell,
bár úgy csörtettek, mint a csorda,
mindent össze enjambement-ozva,
nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság
az asztalom, papírom (s a világ?)
hát hazajöttél, hát haza, hát,
kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát,
alágyújtasz a tegnapi teának,
a plafon szépen visszapúposodik kupolának,
és a csúcsában kerek égre lelsz,
ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.


Ach, da bist du ja, die Sonette sind eben zum Strand gegangen (German)

Ach da bist du ja, ach wirklich, ach,
wir könnten es ausleuchten, das Kuppeldach,
das aber hat gestern seinen Geist gesteckt,
geblieben ist nur ein Flachdach, das deckt,
wie maßlos müde ich heute bin,
hab an Gedichten gefummelt mit schlotterndem Kinn,
nicht am Mantel, an der Decke und nicht am Plakat,
so trommelt doch nur das Gedicht von Format,
wenn du zu spüren spürst und wahrhaft spürst,
ach da bist du ja, ach wirklich, ach,
Sonette, sieh nur, sie schwimmen im Badekrach,
sind zum Strand gegangen, ich weiß es allein,
ihre Badekappen wollten gebastelt sein,
bis breitmäulig trübsinnige Terzinen
gekochten Mais nagend zu kauen kriegen,
sieh nur, von mir hier sind sie losgegangen,
sich flötend einen Reim zu fangen,
doch mit Gepolter einer wilden Bande
blieb kein Vers stehn an seinem Rande,
schau dich nur um, alles lungert und fällt,
mein Tisch, mein Schreibzeug (und die Welt?),
ach da bist du ja, ach wirklich, ach,
packst kaltes Abendessen aus, ja mach,
wärm ihn ruhig auf, von gestern den Tee,
jetzt wölbt sie sich wieder, die Kuppel, ach ne,
und oben entdeckst du den Himmelsfürst,
wenn du zu spüren spürst und wahrhaft spürst.



minimap