This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petőcz András: Lauda mării (A tenger dicsérete in Romanian)

Portre of Petőcz András

Back to the translator

A tenger dicsérete (Hungarian)

  `(anyámnak)`
 
  A könnyed hang!
 
  A parton megállsz,
  csak úgy, könnyedén,
  és eközben, gondolatban,
  hagyod a toll-futást,
 
  a mozdulat könnyed
  ívét, a jókedvű,
  nyugodt szaladást
  a papír végtelen
 
  hulámzó felületén,
  simaságán-fehérségén,
  hagyod, mikéntha
  szaladnál tengeren,
 
  lábad hullámokon
  tapod, hullámcsúcsokon,
  -völgyeken, tarajos
  hullámhegyeken ível
 
  végig a toll, tollad,
  félálmodón, ringatva
  szinte, és mégis:
  majdnem-éberen.
 
  Megállsz a parton.
  Előtted végtelen víz,
  végtelen vízfelület,
  és lesed, figyeled
 
  a hullámok életét,
  feltámadását-elbukását,
  lélegzését és futását,
  csúcsokról zuhanását,
 
  és fönn!, a légben
  sirályok, albatroszok
  és egyéb madarak
  vijjogását-sivítását,
 
  repülését és siklását
  nézed: könnyedségüket,
  papírjaikon-szaladásukat,
  és irigyled őket;
 
  tollad szaladását
  figyeled papírodon,
  a nevetést, ahogy
  futnak, szaladnak
 
  elő  a semmiből
  szavaid, a víz,
  a tenger mélységeiből
  talán, a hullámzás
 
  ritmikus ismétlődéseiből,
  az új és új elbukásból,
  a hullámcsúcs-zuhanásból
  és a vágyból,
 
  a vágyból, hogy
  egyszer végre tudnád
  kimondani, leírni,
  magadból kitépni,
 
  kiszakítani, hogy
  mi ez? A végtelen víz - - -
  A tenger mozdul,
  a tenger mozdulatlan.
 
  A könnyed hang!
 
  A tengert nem lehet
  kimondani, sem súlyosan,
  sem könnyedén, hiába
  ez a játékos toll-futás.
 
  Nézd a madarakat!
  Ők tudják, mi végre,
  mi célból röpködnek
  itt, ki az, ki hívta
 
  őket, és ki az, ki
  szépségük múltán
  elmúlásukról is
  gyöngéden gondoskodik.
 
 



Uploaded byBandi András
Source of the quotationhttp://www.mek.iif.hu

Lauda mării (Romanian)

(mamei mele)
 
Glasul usor!
 
Te opreşti pe mal,
doar aşa, lesne,
şi între timp, în gând,
laşi condeiul să fugă,
 
arcul suplu al
mişcării, fuga
voioasă, uşoară
pe suprafaţa
 
infinită, ondulată,
albă-netedă,
laşi,parc-ai
fugi pe mare,
 
picioru-ţi calcă
pe val, pe creste-
pe văi de valuri, arcuieşte
peste munţi de valuri
 
până la capăt condeiu-ţi
aţipind, parcă
legănând, şi totuşi:
aproape treaz.
 
Te opreşti pe mal.
În faţa-ţi apa infinită,
suprafaţa infinită,
şi pândeşti, observi
 
viaţa valurilor,
învierea şi moartea,
răsuflarea şi goana,
prăbuşirea de pe creste,
 
şi sus! în văzduh
asculţi vuietul, ţiuitul
pescăruşilor, albatroşilor
şi a altor păsări,
 
vezi zborul, plutirea
supleţea lor,
fuga lor pe hârtie,
şi le invidiezi;
 
urmăreşti fuga
condeiului pe hârtie,
hohotul, precum
fug, iasă la
 
iveală cuvintele-ţi
din neant, despre apă,
poate din adâncul
mării, despre cadenţa
 
ritmică a undelor,
despre unori noi, şi noi năruiri
despre prăbuşirea culmei undelor
şi despre dor,
 
despre dorul, ca odată,
în sfârşit să poţi
rosti, să poţi scrie,
să poţi smulge din tine,
 
să poţi desprinde, ce
e aceasta. Apa infinită - - -
Marea se mişcă,
marea-i nemişcată.
 
Glasul usor!
 
Marea n-o poţi
descrie , nici severă,
nici vioaie, degeaba-i fuga
jucăuşă a condeiului.
 
Uită-te la păsări!
Ele ştiu din ce pricină,
cu ce scop zboară
aici, cine le-a
 
chemat, şi cine-i, care
după pieirea frumuseţii
poartă grijă şi de
moartea lor tandră.
 

 



Uploaded byBandi András
Source of the quotationsaját

minimap