Petőfi Sándor: Jeden večer doma (Egy estém otthon in Slovak)

Portre of Petőfi Sándor

Egy estém otthon (Hungarian)

Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer -
Az isten áldja meg!

Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta -
Hja, az idő lejár.

Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.

Szemében "mesterségem"
Most is nagy szálka még;
Előitéletét az
Évek nem szünteték.

"No csak hitvány egy élet
Az a komédia!"
Fülemnek ily dicsérést
Kellett hallgatnia.

"Tudom, sokat koplaltál,
Mutatja is szined.
Szeretném látni egyszer,
Mint hánysz bukfenceket."

Én műértő beszédit
Mosolygva hallgatám;
De ő makacs fej! föl nem
Világosíthatám.

Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.

De ő nem tartja nagyra,
Hogy költő-fia van;
Előtte minden ilyes
Dolog haszontalan.

Nem is lehet csodálni!
Csak húsvágáshoz ért;
Nem sok hajszála hullt ki
A tudományokért.

Utóbb, midőn a bornak
Edénye kiürűlt,
Én írogatni kezdtem,
Ő meg nyugonni dűlt.

De ekkor száz kérdéssel
Állott elő anyám;
Felelnem kelle - hát az
Irást abban hagyám.

És vége-hossza nem lett
Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések
Olyan jól estenek.

Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!

1844



Source of the quotationmagyar-irodalom.elte.hu

Jeden večer doma (Slovak)

S otcom popíjali sme;
dnes mne kvôli, pre mňa
dobrák starý vypil si —
nech ho pánboh žehná!

Dávno už. čo nevidel
starký svojho syna,
aj ostarel odvtedy —
hja, ten čas sa míňa.

Porozprávali sme sa,
spomínajúc kde-čo;
ešte aj o herectve
medzi inou rečou.

Moje „remeslo“ je mu
stále trieskou v oku;
nezmenil svoj predsudok
v toľkých rokov toku.

„Už je to raz bedárstvo,
táto komédia!“
Nuž takúto pochvalu
vypočul som si ja.

„Nahladoval si sa, viem,
aj si ako pierce.
Rád by .som raz videl, jak
váľaš kotrmelce.”

S úsmevom som počúval
znalecké tie reči.
Vysvetliť mu? — Hlaváň je,
po svojom sa prieči.

Ďalej som mu odrečnil
verš o víne, vlastný;
že ho ten verš rozosmial,
bol som veľmi šťastný.

Ale on v tom, že sa stal
básnikom syn jeho,
vidí len vec zbytočnú
a nič velikého.

Čo sa diviť? V mäsiarstve
zahanbiť sa nedá,
málo však mu vypadlo
vlasov kvôli vedám.

O chvíľu, keď prázdnotou
krčah začal zívať,
ja som písať išiel si,
on šiel odpočívať.

No vtedy mať prišla zas
s otázkami stými;
odpovedať musel som,
nuž som nechal rýmy.

Konca-kraja nemali,
vždy sa nové kládli,
no všetky tie otázky
mne tak dobre padli;

ony všetky synovmu
zrkadlili srdcu,
že ja v svete matku mám
najviac milujúcu.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherSlovenský spisovateľ, Bratislava (13-72-096-78)
Source of the quotationJán Smrek Preklady (Edícia Básnický preklad Zväzok2)
Publication date

minimap