Petőfi Sándor: Lausuisiko joskus Luoja mulle (Ha az isten… in Finnish)

Portre of Petőfi Sándor

Ha az isten… (Hungarian)

Ha az isten ekkép szólna hozzám:

"Fiam, én neked megengedem,

Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik."

Erre kérném akkor istenem:

 

Legyen ősz, de szép, szelíd, derült ősz,

Sárga lombon fényes napsugár;

Sárga lomb közt zengje végdalát egy

A tavasztól elmaradt madár.

 

S valamint az őszi természetre

A halál jön észrevétlenül:

Énreám is így jőjön... csak akkor

Vegyem észre, ha mellettem ül.

 

Ekkor, mint a lombon a madárka,

Zengjem én is el végdalomat

Bűvös hangon, mely le a sziveknek

Fenekére s föl az égbe hat.

 

És ha vége a varázséneknek:

Ajkaimat egy csók zárja be,

A te csókod, szőke szép leány, te

Földi lények legdicsőbbike! -

 

De ha ezt nem engedné az isten,

Kérném akkor, hogy tavasz legyen,

Harc tavasza, hol rózsák teremnek,

Véres rózsák, férfikebleken.

 

S lelkesítve zengjenek a harcok

Csalogányai, a trombiták,

Ott legyek, s az én szivemből szinte

Nőjön egy halálos vérvirág.

 

S ha ledőlök ekkor paripámról:

Ajkaimat egy csók zárja be,

A te csókod, te szép szabadság, te

Égi lények legdicsőbbike!

 

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Lausuisiko joskus Luoja mulle (Finnish)

Lausuisiko joskus Luoja mulle:

”Itse valitse, mun poikasein,

Minkä kuolon soisit itsellesi!”

Rukoelisinpa Hältä näin:

 

Tulkoon kuolo, kosk’ on raitis syksy,

Koska päivä vielä kultailee

Keltalehtiä, ja kevät-lintu

Lähtölauluansa laulelee.

 

Tulkoon kuolo hiljaa, huomaamatta,

Tulkoon käynnin kuulumattomin,

Niinkuin luontoakin syksy hiljaa

Vaivuttaapi talvis-unihin.

 

Lähtölaulun silloin ihanaisen

Vielä laulaisin kuin lintunen,

Laulun, mikä sielun pohjaan tuntuis,

Kuuluis ylimpäänkin taivaasen.

 

Ja kun laulu lakkaa, silloin tullos

Huuliani kiinni sulkemaan,

Suutelollas sulkemaan, oi neito,

Kallein mulle tyttäristä maan!

 

Jos en näin saa – tahtoisinpa kuolla,

Kosk’ on armas aika keväinen,

Sotakevät, jolloin ruusut puhkee,

Veriruusut rinnast’ urhojen.

 

Jolloin torvi, sodan satakieli,

Laulaa kesken savun, salamain,

Silloin kuolo tulkoon, veriruusu

Puhjetkoon myös minun rinnastain.

 

Ja kun ratsun selästä mä vaivun,

Paina suukkos mulle huulihin,

Sulje huulen’, Impi Vapauden,

Taivaan tyttäristä kallehin!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://fi.wikisource.org/wiki

minimap