Petőfi Sándor: V domovine (Hazámban in Slovak)

Portre of Petőfi Sándor

Hazámban (Hungarian)

Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött míg őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;

Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsu tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.

Azóta hosszu évsor született,
És hosszu évsor veszte életet,
S a változó szerencse szekerén
A nagyvilágot összejártam én.

A nagyvilág az életiskola;
Verítékemből ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,
Az ember annyi sivatagra jut.

Ezt én tudom - mikép nem tudja más -
Kit ürömével a tapasztalás
Sötét pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam volna inkább a halált!

De most a bút, a hosszu kínokat,
Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
És minden szenvedés emlékzetét
Egy szent öröm könyűje mossa szét:

Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
Az anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod mosolyg ismét reám,
Hű gyermekedre, édes szép hazám!



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationmek.oszk.hu

V domovine (Slovak)

Roveň, v skvost zlatoklasný ubraná,
nad ktorou letká fata morgana
víl ihry strojí, tance, zápasy:
znáš ešte ma? O, poznaj syna si!

Veď dávno bolo, topoľov tých stín
čo posledne ma zajal v odpočiň,
kým cez jesenný vzduch mi nad hlavou
V — znamä — tiahlo tvojich žerávov;

keď na rodného domu prahu tom
rozlúčky kusé hlasy koktal som,
a matkin - doslov žehnajúci tiež
už dávno vetrov roznosila spräž.

Z tých Čias sa dlhý rokov zrodil rad,
a dlhý rad ich odžil rád-nerád,
i na povoze vratkom Šťasteny
som široký svet zbrúsil v učení.

Hej, šíry svet ten školou žitia je;
tam potiekly mi potu ručaje,
bo neschodnou púť od skál, pre hrudy,
na nejednu púšť človek zablúdi.

o ja viem — ako žiaden zeme hosť —,
ja, ktor’ho z tmavej čaše zkúsenost
už bolehlavom neraz núkala,
že radšej smrť by ch bol pil bezmála!

No dnes ten žiaľ, tie dlhé útrapy,
čo sápaly mi hruď vše na zdrapy,
i súžob stopy všetkých najblahšia
radosti svätej slza unáša;

bo v kolísky kde mäkkom lone raz
pŕs materských som požíval med: zas
tvoj jasný deň sa decku tvojmu, hoj,
mne usmial, milý krásny domov môj!



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)07-08
Publication date

Related videos


minimap