Petőfi Sándor: Krčmářka z Hortobáďu (Hortobágyi kocsmárosné in Czech)

Portre of Petőfi Sándor

Hortobágyi kocsmárosné (Hungarian)

Hortobágyi kocsmárosné, angyalom!
Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom;
Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van,
Debrecentől Hortobágyig szomjaztam.

Szilaj nótát fütyörésznek a szelek,
Lelkem, testem majd megveszi a hideg:
Tekintsen rám, kocsmárosné violám!
Fölmelegszem kökényszeme sugarán.

Kocsmárosné, hej hol termett a bora?
Savanyú, mint az éretlen vadalma.
Csókolja meg az ajkamat szaporán,
Édes a csók, megédesűl tőle szám.

Szép menyecske... savanyú bor... édes csók...
Az én lábam idestova tántorog;
Öleljen meg, kocsmárosné édesem!
Ne várja, míg itt hosszában elesem.

Ej galambom, milyen puha a keble!
Hadd nyugodjam csak egy kicsit fölötte;
Úgyis kemény ágyam lesz az éjszaka,
Messze lakom, nem érek még ma haza.



PublisherOsiris Kiadó, Budapest
Source of the quotationPetőfi Sándor összes versei. 2. kiadás. Osiris Klasszikusok

Krčmářka z Hortobáďu (Czech)

Krčmářko z Hortobáďu, můj anděle!
Sem s lahví vína, ať piju vesele!
Z Debrecína daleká je cesta sem,
z Debrecína k Hortobáďu žíznil jsem!

Divou píseň hvízdá venku vichr zlý,
duše má i tělo málem pomrzly,
fialko - krčmářko, na mne se podívej,
očima-trnkami hned mne rozehřej!

Ej, krčmářko, odkud máš ty pomeje?
Víno trpké jak nezralé jabko je.
Polib mne rychle, na rty mne polib hned,
polibek ústa osladí mi jak med!

Krásná žínka… trpké víno… sladký ret…
Počal jsem vrávorat a nohama plet.
Má krčmářko sladká, jen mne objímej!
Až tu dlouhý jak široký padnu, nečekej!

Ej, holubičko, máš ňadra jak měkký mech,
chvilku si na nich odpočinout mne nech!
Stejně dnes na tvrdém loži budu spát,
daleko bydlím, domů nedojdu snad.




minimap