Petőfi Sándor: Fall is again, fall is here (Itt van az ősz, itt van újra in English)

Portre of Petőfi Sándor

Itt van az ősz, itt van újra (Hungarian)

Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

 

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

 

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

 

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

 

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

 

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

 

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. -

 

Kedvesem, te űlj le mellém,

Ülj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött a

Suttogó szél, elvonúl.

 

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergő természetet.

 

Erdőd, 1848. november 17-20.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Fall is again, fall is here (English)

Fall is again, fall is here

Beautiful as ever for me,

God only knows why I love it,

But I love it, I do!

 

I sit down on a hilltop,

From here I take a look around,

I listen as leaves are falling:

To the tender, rustling sound.

 

Beams of the sun look at the land

With a gentle, caring smile,

As a loving Mother would look

At her dormant child.

 

And indeed, when autumn arrives,

The earth does not die, just sleeps,

It is in her eyes: she’s not sick,

Only drowsy, a little bit.

 

She’s taken of her fair clothes,

In complete silence undressed.

She will dress when dawn is coming,

And springtime is in progress.

 

Sleep tight then, beautiful nature,

Till morning slowly comes, sleep,

And from dreams you should only

The most pleasurable keep.

 

I touch my lute quietly

With the tip of my fingers,

My soft and gloomy song resounds,

It’s your lullaby, that ligers.

 

My Dear, sit here by my side,

Sit silently till my song,

Like whispers of the wind

Above the lake, fade, before long.

 

If you kiss me, place your lips

On my lips very slowly,

Let’s not wake from her dream the

Slumbering nature suddenly.

 

Endrőd 17-20 November, 1848



Uploaded byGrünwald Éva
Source of the quotationsaját

minimap