Petőfi Sándor: Sangar János (János vitéz (részlet) in Estonian)

Portre of Petőfi Sándor

János vitéz (részlet) (Hungarian)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte.
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.

De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’;
Kilátszik a vízből két szép térdecskéje
Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.

Mert a pázsit fölött heverésző juhász
Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?
Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,
Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.

„Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!”
Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:
„Pillants ide, hiszen ezen a világon
Csak te vagy énnekem minden mulatságom.

Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg;
Gyere ki a partra, csak egy pillanatra,
Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”

„Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék,
Ha a mosással oly igen nem sietnék;
Sietek, mert máskép velem rosszul bánnak,
Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”

Ezeket mondotta szőke szép Iluska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
De a juhászbojtár fölkel subájáról,
Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

„Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém!
A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;
Aztán a mostohád sincs itt a közelben,
Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.”

Kicsalta a leányt édes beszédével,
Átfogta derekát mind a két kezével,
Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.



PublisherOsiris Kiadó, Budapest
Source of the quotationPetőfi Sándor összes versei. 2. kiadás. Osiris Klasszikusok

Sangar János (Estonian)

Kuumi kiiri heidab suvepäike hele
taevaharjalt kaela lambakarjusele.
Kas on mõtet nõnda paista, helde looja!
Karjapoisil sees on niigi küllalt sooja.

Armastus ta põues tulikuumalt loidab.
Nii ta lambakarja küla taga toidab.
Kari küla taga sööb ja uitab hajal.
Kasuka peal rohus hea on karjatajal.

Meri lilli paotab poisi ümber pungi.
Neile silma heita poiss ei tunne tungi.
Kivivise eemal aga voolab oja,
sinna kinni jäänud silmitsi on poja.

Vaevalt poiss seal oja sihiks nõnda pikalt:
silm ei saa tal lahti valgepäiselt plikalt,
selle nõtkelt vöölt ja pikalt juustepõimult,
ümmarguse põue soojalt võluvõimult.

Valgepäine piiga ülalt vööst on veidi
ojas pesu pestes üles käärind kleidi.
Kukuruusi Jancsi õnneks-rõõmuks nagu
kaunid põlved veest on paistmas omajagu.

Sest kes muu seal ikka lesiks mätta varjus!
Kukuruusi Jancsi on seal aelev karjus.
Iluska on tüdruk – kes seal’s mõsta larbiks!
Tema’p ongi Jancsi hinge pärlikarbiks!

„Sa mu pärlikarp, mu Iluska, mu armas!”
hüüdma Jancsi-poja Iluskat on varmas.
„Vaata siia, paike, sina minu silmas
oled kõik mu lust ja lõbu siin maailmas.

Oma ploomisilmist pilk mu peale heida!
Tule! Ära ennast kauem vette peida.
Tule kallistama! Ära mõtle muule!
Suudlen oma hinge sinu punasuule!”

,,Tuleksin, mu süda, poleks pikka juttu –
kui mul pesu pesta siin ei tuleks ruttu,
ning mul rutt on taga, sest et tõrelema
kodus hakkab muidu minu võõrasema.”

Nõnda ütles tüdruk õhetavi põsi
ning sealjuures ise ühtesoodu mõsi.
Aga lambur tõusis murult musujanus,
oja äärde läks ja meelitavalt anus:

,,Tule välja, tuike, tule, turteltuvi!
Kas siis suudlust saada sul ei ole huvi?!
Võõrasema, vaata, pole ka ju ligi.
Ära oma kallist solva ometigi!”

Välja pettis plika meelituse väega,
ning tal ümber piha haaras kahe käega.
Suudles. Palju? Tea nüüd? Korra? Või ehk sada?
Kõigeteadja teab ehk kokku arvutada.



Uploaded byJakus Laura 1.
PublisherEesti Raamat
Source of the quotationEesti Raamat
Publication date

minimap