This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petőfi Sándor: Veštba (Jövendölés in Slovak)

Portre of Petőfi Sándor

Jövendölés (Hungarian)

"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."

'Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng,
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:

'Halál, ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él."



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationmek.oszk.hu

Veštba (Slovak)

„Vravelas', mati: božská ruka
že kreslí v noci naše sny;
sen oknom je, nímž zrak náš kuká
— zrak duše to — v kraj budúcny.

Mamička, ja tiež mal sen: či mi
ho rozlúštiš? O, urob hneď!
Mne krýdla vzrástly, vzduch som nimi,
ba nekonečný slietal svet —“

,Synáčku, duše mojej svite,
lúč môjho slnca, zajasaj;
nadlho Boh ti zmeril žitie,
to sníčka tvojho blahý taj.‘ —

A rástlo decko, z teplých prší
mu mladosť šľahla plameňom,
a spev je nebeský liek srdci,
keď krv sa búri, kypí v ňom.

Varito mocne junoš vzchytí,
veň vtočil citov prúdenie:
i na perutiach piesne city
koľ vtáčou brnkly plamenné.

Po nebo vzletel čaroslový
spev, sniesol hviezdu oslavy,
i z pableskov jej básnikovi
korunu splietol koľ hlavy.

Však jedom je med piesní všetok;
čím poet kojí vari ta
chuť: mysle jeho každý kvietok
dňom, ujatým mu zo žitia.

Sa peklom stal plam citov, tomu
však on sám prepadol priam v plen;
už na zemi ho žitia stromu
snietočka zadržuje len.

Tam na smrtnom, hla, lóži leží
tvor, utýraný docela;
í občul, cez múk nával svieži
jak matka s vzlykom zúpela:

,Smrť, neber mi ho z ramien, hrude
za korisť tak včas neberže;
mám neba sľub: vraj, dlho bude
žiť... A či sen náš tiež len lže?...’

 „Sny, matka, nelžú; usúdeno
hoc v rakev sa mi uložiť:
básnika syna tvojho meno
nadlho, večne bude žiť.“



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)09-10
Publication date

Related videos


minimap