Petrőczi Éva: Az ittmaradók páskája

Portre of Petrőczi Éva

Az ittmaradók páskája (Hungarian)

Tíz vérbe-reménybe-várakozásba
pácolt hosszú napon át
ette-ette a ház
nagyanyám kovásztalan kenyerét.
(Élesztőért túl nagy ár a halál:
lőttek a sarkon, a boltnál!)
Egyszóval: kicsi gázsütőnk,
ama „rerni”, a csúnya nevű,
laposka lepénnyel csitította az éhünk.
És nem gondolt nagymama
arra, hogy Exodusunk idején
az ittmaradók páskáját gyúrta
harapásnyi hazává,
fájdalom-bogos ujjaival.
 
Pécs 1956 – Budapest, 2006.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationszerző elfogadott kézirata

Il pesah di coloro che son rimasti (Italian)

Attraverso dieci lunghi giorni, immersi
nel sangue, speranza e in attesa,
si sfamava la casa
col pane azzimo fatto dalla mia nonna.
(La morte, come prezzo per il lievito, è troppo alto:
sparavano all’angolo, a ridosso del negozio!)
con una parola: il nostro piccolo forno a gas,
quel “forno” di nome bruttino,
placava la nostra fame con una focaccia piatta.
E la nonna non pensava, che durante
il tempo del nostro Exodus, con le sue
doloranti, nodose dita, stava impastando
in un morso della Patria,
il pesah di coloro che son rimasti.
 
Pécs, 1956 – Budapest, 2006
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap