Petrőczi Éva: Trittico di Brodskij (Brodszkij-triptichon in Italian)

Portre of Petrőczi Éva

Brodszkij-triptichon (Hungarian)

Joszif Brodszkij és Baka István emlékére

 
I

Nobel-díjas, macskával
(Joszif Brodszkij portréjára)

Megkaptad a díjat,
de annyi sebet látott
szegény tenyered
kérgét nem a hírnév
bársonyozta újra be, nem;
csak az a stockholmi képeden
szomorú arccal dajkált
kicsi macska,
aki ujjaid öblébe
Murjonka-módra símult,
(mintha orosz cica volna,
egészen olyan!)
mondom, ő egyedül
lehetett a te sorsosod,
ott, a hideg, frakkos diadal
illékony napjaiban.

 
II

Dido utolsó üzenete

„Mellettem alszik már Lavínia,
keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál,
de a tűz, amely a húsból oltárt
varázsol, benne nem lángolt soha.”
Baka István: Aeneas és Dido

Látom, eluntad már Lavíniát,
és minden sejted értem,
Didóért kiált.
Értem, ki nem vagyok már

elsőfű csikó, de vagyok
a megérkezés,
s vagyok a búcsúzás,
vagyok, ki úgy szerettem

Trójának fiát,
hogy sósvíz-marta szépséges szemét
távolból is meggyötri még,
ha látni többé nem fog engem.

A máglya sír alattam,
te velem égsz, szerelmem.
Te velem égsz, bár tested itt marad;
önmagad üres, hideg héja vagy.

 
III

Elégia Joszif Brodszkijért

„John Donne aludni tért. Alszik a vers,
Kép, ritmus. Fel sem izzik, meg se dobban,
Mind elcsitulva…”
Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért
(Gergely Ágnes fordítása)

Joszif Brodszkij aludni tért.
bölcsője szélmarta, kétnevű város,
a Néva megcsúfolt leánya,
nyughelye habmarta dózsei székhely.

Vándorlások-lyuggatta csipke-szívvel
(gyönyörű szívvel, akár a velencei rácsok!)
hagyta el – gyorsan – a világot,
de ím, két poétanő-angyal, Anna, s Marina
kezdte rögvest dajkálni, túlnan, ott,
(Igen, ajkukon angyalok nyelve az orosz!)
Majd megjött költő-bátyja, Auden,
s kezében égszínkék encián-vigaszt hozott.

Legvégül Rilke érkezett,
Pityer élettől korán megkopott szülöttét
Hádész tájain hogy illőn köszöntse.
(Ha ő beszél, a német ugyancsak angyalos,
lágy dikcióba vált!)

Joszif Brodszkij aludni tért.
De ébresztgették négyen odaát,
tanítgatván, hogy feledjen halált,
tanuljon tőlük jó feltámadást.

Joszif Brodszkij aludni tért.
De nem nyelte be kopár sír-torok,
mert ők fogadták, négyen.
Négyen, kiket – neveltjük,ő – e földi létbe,
hívőn-hitetlenül, szépséges és konok
szavakkal annyiszor visszavont.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSzerző

Trittico di Brodskij (Italian)

In memoria di Iosif Brodskij e Baka István
 
I
 
Premio Nobel col gatto
(Sul ritratto di Iosif Brodskij)
 
Avevi ricevuto il premio,
ma non è stata la fama
a vellutare di nuovo
i tuoi poveri palmi
di tante ferite indurite, no;
solamente, sulla tua foto
di Stoccolma, col viso triste
coccolato gattino,
che s’accoccolava nel grembo
delle tue dita a mo’ di Muryonka,
(neanche fosse un gattino
russo, è tale quale!)
dico, solamente lui da solo,
poteva dividere il tuo destino,
là, in quei giorni volatili
del trionfo in marsina.
 
II
 
L’ultimo messaggio di Didone
 
“Accanto a me giace Lavinia,
carne più tosta, più giovane di come eri tu,
ma il fuoco, che la carne in altare
trasmuta, in lei non fiammava mai.”
Baka István: Enea e Didone
 
Vedo, Lavinia t’è venuta a noia,
comprendo, che ogni tua cellula
dietro di me, Didone, grida.
Per me, che non sono più
 
una puledra di un anno,
ma son l’arrivo,
sono il congedo,
sono colui, che amò tanto
 
il figlio di Troia,
che i suoi, dall’acqua salata pizzicati, bellissimi occhi,
anche da lontano saranno tormentati,
se non mi potrà più vedere.
 
Sotto di me piange il rogo,
amore mio, tu ardi con me.
Tu ardi con me, sebbene il tuo corpo rimane qui;
sei il guscio freddo e vuoto di te stesso.
 
III
 
Elegia per Iosif Brodskij
 
“John Donne dorme il suo sonno eterno. Dorme la
poesia, l’immagine, il ritmo. Niente ferve, neppur’ batte,
Tutto s’è placato…”
Iosif Brodskij: Elegia per John Donne
 
Iosif Brodskij dorme il suo sonno eterno.
La sua culla, una città dai due nomi, dal vento sferzata,
figlia dileggiata di Neva,
la sua tomba, sede di doge erosa dalla schiuma.
 
Con il suo cuore di trina dall’errare logorato,
(con cuore stupendo, come i reticolati di Venezia)
lasciò il mondo – rapidamente,
ma ecco, che due angeli poetesse, Anna e Maria,
di là, dall’altra parte, lo cominciarono subito a cullare,
(si, sulle loro labbra, il russo è la lingua degli angeli!)
Poi giunse suo fratello grande, Auden il poeta,
con in mano una confortante genziana color del ciel’.
 
Poi arrivò suo fratello Rilke,
per dar’ al poeta, presto privato dalla vita tediosa,
il benvenuto come s’addice, nel mondo di Ade.
(Se lui parla, il tedesco è altrettanto angelico,
assume una dizione morbida!)
 
Iosif Brodskij dorme il suo sonno eterno.
Ma di là erano in quattro a tenerlo sveglio,
insegnandogli di dimenticare la morte,
e ad imparar’ da loro la bella resurrezione.
 
Iosif Brodkij dorme il suo sonno eterno.
Ma non fu inghiottito dalla nuda gola della tomba,
perché l’hanno accolto loro, in quattro.
Lor’ quattro, che il loro maestro, credendo – incredulo,
con parole tenaci e belle, infinite volte li aveva
riportati in quest’esistenza terrena.
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap