Petrőczi Éva: Gyomai csendélet, 1926 - ból

Portre of Petrőczi Éva

Gyomai csendélet, 1926 - ból (Hungarian)

Gergely Ágnesnek, anyám „földijének”

Még hallom,
hatvan év után is,
anyám meséjét,
ahogy a márványosra tört
gyomai képet mutogatja:
„Látod, ezekkel öntözgettem,
úgy hívtuk őket kanta.

Kopottas, gyűrött fotográfia,
babacselédkét
játszottál komolykodva rajta;
dirndliruha, fehér zokni és lakkcipő,
s melletted két, aprócska bádogkanna.

Ma gyászharang a régi, kedves szó
távoli giling-galangja.
Nyisztor Évike, hol vagy?

És hová lett a két,
gyerekkezedtől forró fülű,
kicsinyke kanta?



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://www.barkaonline.hu/

Natura morta di Gyoma, dal 1926 (Italian)

A Gergely Ágnes, “compaesana” di mia madre
 
Anche dopo sessant’anni
sento ancora
il racconto di mia madre
mentre mostra la screpolata
foto di Gyoma:
“Vedi, innaffiavo con queste,
le chiamavamo le brocche.”
 
Una foto lisa e spiegazzata,
t’atteggiavi
a piccola serva bambina;
vestito dirndl, calze bianche e scarpe laccate,
e vicino a te, due minuscole brocche di latta.
 
Oggi è il suono del lutto, il lontano dindon
della parola cara d’un tempo,
Nyisztor Évike dove sei?
 
E che fine fecero le due,
dalle tue manine da bambina calde,
minuscole brocche?



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap