Gyomai csendélet, 1926 - ból (Hungarian)
Gergely Ágnesnek, anyám „földijének”
Még hallom,
hatvan év után is,
anyám meséjét,
ahogy a márványosra tört
gyomai képet mutogatja:
„Látod, ezekkel öntözgettem,
úgy hívtuk őket kanta.”
Kopottas, gyűrött fotográfia,
babacselédkét
játszottál komolykodva rajta;
dirndliruha, fehér zokni és lakkcipő,
s melletted két, aprócska bádogkanna.
Ma gyászharang a régi, kedves szó
távoli giling-galangja.
Nyisztor Évike, hol vagy?
És hová lett a két,
gyerekkezedtől forró fülű,
kicsinyke kanta? | Uploaded by | Cikos Ibolja |
| Source of the quotation | http://www.barkaonline.hu/ |
|
Natura morta di Gyoma, dal 1926 (Italian)
A Gergely Ágnes, “compaesana” di mia madre
Anche dopo sessant’anni
sento ancora
il racconto di mia madre
mentre mostra la screpolata
foto di Gyoma:
“Vedi, innaffiavo con queste,
le chiamavamo le brocche.”
Una foto lisa e spiegazzata,
t’atteggiavi
a piccola serva bambina;
vestito dirndl, calze bianche e scarpe laccate,
e vicino a te, due minuscole brocche di latta.
Oggi è il suono del lutto, il lontano dindon
della parola cara d’un tempo,
Nyisztor Évike dove sei?
E che fine fecero le due,
dalle tue manine da bambina calde,
minuscole brocche? |
