Petrőczi Éva: Orfeo ed Euridice (Orpheusz és Eurüdiké in Italian)

Portre of Petrőczi Éva

Orpheusz és Eurüdiké (Hungarian)

Rilke-variációk –
 
I.
 
Menj, Eurüdiké.
Tőlem semmit ne várj,
ne alázd meg magad –
ne tedd.
 
Nem érdemes.
 
Bár egykor
ágyam ámbrája voltál,
halotti lepleidből
téged én
 
ki nem bontalak.
 
Hazug legendánkat
megtörve szétkiáltom:
könnyed lépteimet
senki nem béklyózhatja meg.
 
Te sem.
 
Megszoktad úgyis,
hogy már odaát vagy.
Nincs, nem lehet
semmi dolgod velem.
 
A te halálod nem
az én halálom.
Maradj hát gyökér.
 
Én soha nem az istenek
kegyéért,
nem érted, neked –
 
magamnak játszom.
 
 II.
 
Látod, Eurüdiké:
bár Orpheusz
néma maradt,
te feljöttél
az Alvilág sötét tájairól,
s testedről lassan eltűnik
a halotti gúzs nyoma…
 
Mégis, jobb, ha erőddel
nem dicsekszel.
Mert vigye csak
pár lépéssel messzebb az út
Thrákia rólad alig-tudó fiát:
 
Te végleg visszahullsz.
 
III.
 
Látod,
se lant, se ének
nem kell hozzá,
hogy visszatérjek;
 
még annyi sem,
hogy szavaidnak
íve legyen.
Elég, ha fáradt
 
napjaid peremén
helyet adsz nekem,
s az élet kibontott ámbra-hajam
minden szálában
 
újra szerteárad.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationa szerző

Orfeo ed Euridice (Italian)

Variazioni secondo Rilke
 
I.
 
Vai, Euridice.
Da me non aspettarti niente,
non ti umiliare –
non farlo.
 
Non conviene.
 
Sebbene un tempo,
ambra del mio letto sei stata,
dal tuo lenzuolo
funebre
 
io non ti sciolgo.
 
Spezzando la nostra leggenda
menzognera io divulgo:
ai miei passi leggeri
non metterà la ritorta nessuno.
 
Nemmeno tu.
 
Tanto sei abituata,
a star dall’altra parte.
Con te, non ho,
non posso avere a che fare.
 
La tua morte,
non è la mia morte.
Rimani dunque radice.
 
Non per la grazia
degli Dei,
ne per te, a te,
 
suono solo per me stesso.
 
II.
 
Vedi Euridice,
sebbene Orfeo
è rimasto muto,
tu sei tornata
dall’oscurità dell’Inferno,
sul tuo corpo svanisce lentamente
la traccia della ritorta della morte.
 
Se non ti vanti della tua forza,
è pure meglio.
Che la via, porti pure di qualche
passo più lontano il figlio di Tracia,
che di te sa a malapena:
 
tu ricadrai definitivamente.
 
III.
 
Vedi,
che io ritorni,
non serve
ne liuto, ne canto:
 
neppure
che le tue parole
abbiano l’arco.
E’ sufficiente,
 
se ai bordi delle tue giornate stanche
mi concedi un po’ di posto,
e in ogni filo dei miei capelli
d’ambra sciolti,
 
la vita si dilaga di nuovo.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap