Petrőczi Éva: Orfej i Euridika (Orpheusz és Eurüdiké in Serbian)

Portre of Petrőczi Éva

Orpheusz és Eurüdiké (Hungarian)

Rilke-variációk –
 
I.
 
Menj, Eurüdiké.
Tőlem semmit ne várj,
ne alázd meg magad –
ne tedd.
 
Nem érdemes.
 
Bár egykor
ágyam ámbrája voltál,
halotti lepleidből
téged én
 
ki nem bontalak.
 
Hazug legendánkat
megtörve szétkiáltom:
könnyed lépteimet
senki nem béklyózhatja meg.
 
Te sem.
 
Megszoktad úgyis,
hogy már odaát vagy.
Nincs, nem lehet
semmi dolgod velem.
 
A te halálod nem
az én halálom.
Maradj hát gyökér.
 
Én soha nem az istenek
kegyéért,
nem érted, neked –
 
magamnak játszom.
 
 II.
 
Látod, Eurüdiké:
bár Orpheusz
néma maradt,
te feljöttél
az Alvilág sötét tájairól,
s testedről lassan eltűnik
a halotti gúzs nyoma…
 
Mégis, jobb, ha erőddel
nem dicsekszel.
Mert vigye csak
pár lépéssel messzebb az út
Thrákia rólad alig-tudó fiát:
 
Te végleg visszahullsz.
 
III.
 
Látod,
se lant, se ének
nem kell hozzá,
hogy visszatérjek;
 
még annyi sem,
hogy szavaidnak
íve legyen.
Elég, ha fáradt
 
napjaid peremén
helyet adsz nekem,
s az élet kibontott ámbra-hajam
minden szálában
 
újra szerteárad.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationa szerző

Orfej i Euridika (Serbian)

Varijacije po Rilkeu –
 
I.
 
Idi, Euridika.
Ništa ne očekuj od mene,
nemoj se ponižavati –
nemoj.
 
Ne vredi.
 
Mada si nekad
ambra mog kreveta bila,
iz tvog mrtvačkog
plašta
 
rasplesti te neću.
 
Lažne legende
razbijajući širim:
lagane korake moje
okovati ne može niko.
 
Ni ti.
 
Ionako si navikla,
da si na onoj strani.
Ne, nemam
nikakve veze s tobom.
 
Tvoja smrt nije
moja smrt.
Pa ostani koren.
 
Ne zbog milosti
bogova,
ne zbog tebe, tebi –
 
sebi igram.
 
II.
 
Vidiš, Euridika:
mada je Orfej
ostao nem,
ti si se iz mračnih predela
Podzemlja uzdigla,
i s tvog tela trag samrtnog
okova polako nestaje...
 
Ipak, pametnije je ako se
s tvojom snagom ne hvališ.
Jer put sina Trakije
ko o tebi jedva nešto zna neka
samo par koraka dalje odnese:
 
Propasćeš zauvek.
 
III.
 
Vidiš,
ni lira, ni pesma
nije potrebna zato
da se vratim;
 
ni toliko,
da tvoje reči
luk formiraju.
Dovoljno je da na rubu
 
tvojih umornih dana
mesto mi daješ,
i život u svaki vlas
moje lepršave ambra-kose
 
ponovo se raširi.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap