This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petri György: Egy emlék

Portre of Petri György

Egy emlék (Hungarian)

„Jó rendező voltam.”
Ezt mondta nem sokkal halála előtt.
(A körülmények ismeretesek.)
Nem: „Egész jó rendező voltam.” – így
mondta. Ennyi érzelgés
az adott helyzetben megengedhető volt.
Nehézkesen felállt,
s míg súlyától szabadultan
a szék kopott bársonya kidomborult,
és ülés közben összegyűrt nadrágja
kezdett kisimulni: a fentieket mondta.
Méltatlan életet a művészet méltóságába így vont.
Manírozott szerénységgel ugyan. De esetében
bizonyos lelkierő kellett
az – épp ilyen – manírhoz.
És a mondat időzítése, íve
– hibátlan. Sőt: pompás!*

 

*A vers Gellért Endréről, a Nemzeti Színház rendezőjéről szól. Többször kísérelt meg öngyilkosságot, állítólag egy lakáscsere alkalmából kinézett az ablakon, és azt mondta: nem elég magas. A zárójelbe tett harmadik sor (A körülmények ismeretesek) mutatja azt, hogy mennyire bezártnak éreztem a saját helyzetemet, hogy én tényleg a szűk baráti körnek írok. A mondat különben igen nagy valószínűséggel tényleg elhangzott. Több forrásból megerősítették. Ami engem ebben izgatott, hogy egy rendező megrendezi a saját Abgangját, amikor már halálra megy a játék. Tehát azt éreztem Gellért Endre gesztusában, hogy megkísérli az életeseményt műalkotássá változtatni. Ugyanakkor erkölcsi erő kell ahhoz, hogy valaki a saját betervezett halálát műalkotássá formálja. Ez valami olyasmi volt számomra, mint ha egy kötéltáncos olyan kötélre lép, amiről biztosan tudja, hogy el fog szakadni, és azt is tudja, hogy nincs alatta háló.

A szerző jegyzete



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Un ricordo (Italian)

“ Sono stato un buon regista”.
Disse poco prima di morire.
(Le circostanze son note.)
No: Sono stato proprio un buon regista” – cosi
disse. Nel caso specifico tanto
sentimentalismo era tollerabile.
Si alzò con difficoltà,
finché il velluto consunto della sedia
liberandosi dal peso riprese la sua prominenza
e cominciarono a distendersi anche i pantaloni
maltrattati durante la seduta: disse il suddetto.
Cosi incluse una vita indegna nella dignità dell’arte.
Con una certa maniera di modestia. Ma nel caso
suo ci voleva una certa forza dell’anima,
proprio – per questo tipo – di manierismo.
E la tempestività della frase, il suo effetto –
ineccepibile. Anzi: formidabile.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap