Petri György: I am here, you are there (I am here. You are there in Dutch)

Portre of Petri György

I am here. You are there (Hungarian)

Az első angollecke s egyszersmind bevezetés
az alapszerkezetbe: az én csak itt lehet,
a te csak ott. És most, honey, valóban:
én itt vagyok. You are there.
De most nem a szubtilisabbik én sajog,
nem a szemantika kénlehű kráterébe
mered Empedoklészként az az én,
aki itt maradt. Sajgás és meredés
(ha már így szóba került)
egészen más jellegű. Nem is igazi itt-ott ez.
Én itt vagyok, you’re elsewhere.
Csak egy kitüntetett
pont maradt. Kitűnő
ötlet volt az a félangolos távozás.
Sok minden
leegyszerűsödött, elmaradt.

S ezen a ponton szörnyű nyitottá
vilik, Sarah, my dear, a vers, amit éppen
írandó vagyok rólunk.
Negélyezzek édes emlékezést?
Vagy egy olyan „konkrétan-vastagon”-t:
„Az R. utca (házszám, emelet, ajtó),
ha beszélni tudna”-fajtát? Nem.
Utóbbit semmiképp sem. Ezt a
„hogy csináltuk kofferben, létrán, külön”
konfiguratikát más kollégáknak hagyom.
(És különben is – ha már… – hát hogy csináltuk?
Ahogy a többi tahó. Vagy ékesebben:
mint szokta pórral pórnő.)
– Vagy inkább egy „jellemző” olyat-amilyet-szoktam?
korhangulat, belterj (mindenki tudja, ki ki),
egyben évődőleges mélyke
a házasélet finomszerkezetéről
s a viszonyok jármáról? Hm?

Hagyjuk a francba. (Bár, ha negyven év
nem változtatott azon, hogy alap-
vetően színész vagy bohóc vagyok,
nem fog még egyszer ugyanannyi sem,
és ennyi idő nem is marad már erre.)
Amikor tavaly, két év után, újra találkoztunk,
váratlanul (barátaink kölcsönös
meglepetésnek szántak bennünket),
végig csak röhögcséltünk meg ámultunk egymásra
(a baráti házaspár értően mosolygott),
aztán villamosozunk a kórházparkszerű
budai éjszakában, aztán fogtunk
neked egy taxit. Kérdezted: Velem jössz?
Én válaszoltam: Minek? Te mosolyogva bólintottál.

I am here. You are there.
Néztem a távolodó
helyzetlámpák után.
Az első leckét tudom.
Most jön a lost forever.
De ehhez
már kevesebb idő elég.



Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

I am here, you are there (Dutch)

De eerste Engelse les en tegelijkertijd inleiding
in de basisstructuur: het ik kan alleen hier zijn,
het jij alleen daar. En nu inderdaad, honey:
ik ben hier. You are there.
Maar het is niet het meer subtielere ik dat nu wordt gekweld,
dat ik dat hier bleef zit niet als een Empedocles
in de zwavelende krater van de semantiek
te staren. Gekweld worden en staren
(nu ze dan zo ter sprake zijn gekomen)
zijn van geheel andere aard. En het gaat ook niet
om het echte hier of daar. Ik ben hier, you're elsewhere.
Er is alleen een punt
dat iets bijzonders houdt. Dat half-
Engelse vertrek was een uitstekend idee.
Van alles
werd eenvoudiger, bleef achterwege.

En op dit punt, Sarah, my dear, krijgt het gedicht
dat ik juist over ons schrijvende ben
een afschuwelijk open karakter.
Moet ik een of andere zoete herinnering veinzen?
Of zo’n concrete-stevige van het soort
’Als de R-straat (huisnummer, verdieping,
flatnummer) zou kunnen praten’? Nee.
Zoiets zeker niet. Die configuratie
’hoe we het in de koffer, op de ladder
en ieder voor zich deden’ laat ik aan andere vakgenoten over.
(Trouwens – nu het dan … – ja, hoe deden we het?
Net als de andere boerenkinkels. Of fraaier gezegd:
zoals de keutervrouw het placht te doen met de keuterboer.)
– Of liever een ’karakteristieke’: zo-één-als-ik-altijd-doe?
een tijdssfeertje, wat inteelt (iedereen weet wie wie is),
een gekscheerderig diepgangertje tegelijk
over de verfijnde structuur van het huwelijksleven
en het juk der verhoudingen? Hm?

Genoeg. Kappen ermee. (Hoewel, ik blijf uit-
eindelijk een toneelspeler, een clown;
als veertig jaar niet genoeg was om daar
iets aan te doen, dan zal nog eens zo’n tijd
ook niet helpen, en zoveel rest er niet eens.)
Toen we elkaar vorig jaar, twee jaar na dato,
onverwacht weer zagen (vrienden hadden ons
deze wederzijdse verrassing bereid), konden we
tot het eind toe alleen maar grinniken en elkaar aangapen
(het bevriende echtpaar glimlachte begrijpend),
daarna gingen we in de nacht met de tram door het
ziekenhuistuinachtige Boeda, daarna probeerden we
een taxi voor je te pakken. Je vroeg: Kom je mee?
Ik antwoordde: Hoezo? Je knikte en lachte wat.

I am here. You are there.
Ik keek de verdwijnende
lichtjes na.
De eerste les ken ik.
Nu komt het lost forever.
Maar dat zal
stukken sneller gaan.




minimap