Pintér Tibor: Verovao sam, stićićeš (Azt hittem, megérkezel in Serbian)

Portre of Pintér Tibor

Azt hittem, megérkezel (Hungarian)

Azt hittem, megérkezel.
Azon az úton jössz, a régi erdőn.
Te, aki hozzám tartoztál
szüntelen s mindörökkön.
A patakon, a sekélyen keresztül
s felbukkansz valós téridőnkben.
 
Azt hittem, hazajutsz végül.
Furcsa képei egy álombeli
                                          impériumnak:
fagyott, középkék könnyezés,
megkopott, mocskos havak,
butára dadogott, értelmetlen
                                             frázisok.
Azt hittem, átlábolsz.
Át a sós idő – óceánon,
remegőn, csodára várón.
Mint az egyszeri, abban a mesében:
riadva olcsó képzetektől,
visszatalálsz a rengetegből.
 
Azt hittem, engesztelődtél.
Megtérsz. Páncélod – sisakod elhajítod,
repüljenek zugokba szét a maszkok,
s kardodról immár nem vér csepeg:
bódító balzsam, gyógyító nektár.
Szent jövője egy sosemvolt múltnak.
 
Azt hittem, hazajutsz végül.
Megtalálsz, s nem resten kimondjuk:
legyen béke, s nem halljuk félre:
legyen végre!
Mit nézhetek, csak jelen – porladás.
Álomszedés, harangkondulás.
 
Azt hittem, megérkezel.
Spirálködök kavargó karjaiból
elménkbe. Önmagunkba.
Napok monoton dörömbölése.
Ázottan, örök esőktől verten
belépsz, s mosolyod úgy terül szét
mint kézzelfogható jelenlét.
 



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherFekete Sas Kiadó
Source of the quotationSzázadvégi bukolika
Publication date

Verovao sam, stićićeš (Serbian)

Verovao sam, stićićeš.
Na onoj staroj cesti ćeš doći, preko starog šumarka.
Ti, koja si neprekidno i
zavek meni pripadala.
Preko potoka, plićaka u stvarnom
prostranom vremenu ćeš se pojaviti.
 
Verovao sam da dospećeš naposletku kući.
Čudne slike jedne imperije
                                         snova:
smrznut, srednjeplav plač,
pohabani, prljavi snežni nanosi,
do bedastoće mucane, nerazumne
                                                   fraze.
Verovao sam, prećićeš.
Preko slanog vremena – okeana,
drhtajući, čekajući čudo.
Kao negdašnji u onoj priči:
od jeftinih predodžbi zastrašeno
naćićeš put povratka iz prašume.
 
Verovao sam, pomirila si se.
Pokajaćeš se. Odbacićeš štit – kacigu,
neka razlete u zakutke one maske,
s tvoje sablje više ne krv kapa:
opojni balsam, lekovit nektar.
Sveta budućnost jedne nepostojeće prošlosti.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap