Pintér Tibor: Emlékszel- még?

Portre of Pintér Tibor

Emlékszel- még? (Hungarian)

Mi csorog alá
             a nagy időn
szüntelenül?
 
a hideg prágai reggelre, az indiánokra, a végtelen
sok ürömpohárra,
a buta Szent-Anna tavi napra, a legyekre egy mezőn
Bukarest után,
a lázra Ó-Tátrafüreden, a vízesésre, a halászhajókra,
amint befutnak
az Északi-tengerről, a sós tengerre, a sós tengerszagra,
a Temzére
alul-fölül nézetből, az izzadt párizsi taxira, a drága
bécsi taxira,
a francos kínkeserves utakra, a különböző
repülőterekre,
a vonatra Velence felé, a gyűrött alvásokra,az őszi
Lídóra, a forró
egymásnak okozott és így fokozhatatlan örömre, az
esti sétákra,
a hóra, arra a kandallóra egy régi kertben, a melegre,
a szemek csillanására, az érintésekre
 
Hiába volt.
           Tűnhetetlen tűnhető.
 
A lineáris időben moccanatlan állunk.
a kórházi ágyra, az „első” sírásra, az ember-féleségre,
a doh-ette pince éjszakákra, az eksztatikus
köhögés-empátiára,
a lélek-pőreségre,
a lókúti országútra, a hídon túli Komáromra,
a mogyorós csokira,
a „finom és egészséges”-re, a hajnali pályaudvarokra,
a magas fűre a hegyen, a félelemre, a halálra,
a szerelemre
 
A kín az mi indázón bolyong
              a szárnyas időben,
mint kísértetjárta ház
                      recsegő
                              lépcső-során
az idegen.
 
a bizalomra, a bele-símulásra, a segítségre,
a hozzá-tartozásra,
a köd-farkasokra, a dongás-pofákra, a por-csontvázaira,
az elszaladásokra, az ütközetekre, a síkos
kagyló-tapadásra,
a malter és fenyő és cserép izzadtság szagára,
a súroló oldalfényekre,
a megadásra, a símogatásra, a rajnai tájra, a kanyargó
víz oldalán
szőlő-parcellákra, a hitre nem Krisztus után szabadon
Emlékszel-még?
Mire?
Erre a homályra?
 
a szív készültségre, a faluban ott a sárra, a dalokra,
a mesékre,
a „botra”, a jókedvre, a boldogságra ami úgy maradt
mint bogár
a borostyán-cseppbe hányva, a szemtelen szélre amint
hajad cibálja, a meleg esőre mikor vigyorogtunk megázva,
a lélekre ami volt,
a lélekre ami egy-volt, a lázmérőre lerázva,
a falhoz vágott lecsóra, a csodákra
 
Marad-e valóság,
vagy csak lét-értelmezés
rissz-rossz teóriákba zárva?
 
1994.06.21.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationPintér Tibor

minimap