Rába György: Il monologo del soldato di legno (A fa - katona monológja in Italian)

Portre of Rába György

A fa - katona monológja (Hungarian)

Roppant erdők vak mélyéből

    vágott mesterem,

keze el nem múló nyomát

    hordom testemen.

 

Színpadára aztán biztos

    ujjal állitott,

rajta élek, merek, félek,

    játszom, harcolok.

 

Fejem fölött elvonulnak

    tarkán az egek,

színes csodák, miket uram

    maga készitett.

 

Könnyű dróton kénye-kedve

    forgat ügyesen…

Tán ő az is, ki meggyujtja

    éjjel kóc-szivem.

 

Néha fentről mennydörgés kél,

    zúg az égi had

s én kirántom a vész ellen

    bükkfa-kardomat.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Il monologo del soldato di legno (Italian)

Dal profondo dei boschi smisurati

    mi intagliò il mio maestro,

sul mio corpo porto le tracce tenaci

    della sua mano.

 

Mi pose poi con mani ferme,

    sul suo palcoscenico,

sopra di esso vivo, oso, ho paura,

    gioco e combatto.

 

Cieli variopinti passano sopra

    la mia testa

meraviglie colorate, a cui il mio Signore

    da solo ha dato vita.

 

Destreggiando a suo piacere, sul fil’ leggero

    mi fa voltolare…

forse è lui, che il mio cuore fatto da filaccia,

    accende di notte.

 

A volte da lassù rombo di tuono risuona,

    la frotta del ciel che romba,

e contro il pericolo sguaino la mia spada

    fatta dal legno di quercia.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap