Rónay György: Il vecchio poeta (Az öreg költő in Italian)

Portre of Rónay György

Az öreg költő (Hungarian)

Minden reggel
tedd magad elé a papírt.
Milyen fehér.
Milyen határtalan.
Hogy tudtál vándorolni rajta,
aggálytalanul, vakmerően,
hajós a tengeren,
fölfedező a sivatagban,
elképzelt partok, ismeretlen
oázisok felé!
Most meg csak ülsz,
tenger partján rokkant hajós,
sivatag szélén leprás beduin,
kalapod melletted a földön,
koldulni tárt tányér,
napestig üresen.
Milyen fehér.
Milyen aprócska börtönablak.
Tedd vissza a fiókba.
Ma sem jutott eszedbe semmi.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSzép versek 1976, Magvető Kiadó

Il vecchio poeta (Italian)

Posa il foglio
tutte le mattine davanti a te.
Com’è bianco.
Com’è sconfinato.
Com’eri bravo vagare sopra,
senza tentennamenti, incautamente,
navigante sul mare,
esploratore nel deserto,
verso lidi immaginari,
oasi sconosciute.
Ed or’ stai seduto,
navigatore mutilato in riva al mare,
beduino lebbroso ai bordi del deserto,
vicino a te per terra il tuo capello,
un piatto in attesa d’elemosina,
vuoto, sino la sera.
Com’è bianco.
Qual minuscola finestra di prigione.
Rimettilo nel cassetto.
Neppur oggi t’è venuto in mente niente.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap