Rab Zsuzsa: E' possibile (Lehet in Italian)

Portre of Rab Zsuzsa

Lehet (Hungarian)

Hát még lehet? Mégis lehet? 
Lehet? 
Virágos isten küldött tégedet! 
Megint veled? veled, veled, veled? 
Az ócska sláger-dallam is nevet, 
sajnos, a vénkisasszony is nevet, 
mi tagadás, a bácsi is nevet 
nevet, nevet, hogy lehet, 
hogy veled, 
megint veled, hogy azértis, lehet, 
hogy tiporjuk vakon az éveket, 
külön-külön, mégis veled, veled, 
a metrólépcsőn ifjú szédület 
röpít és részegít, s az is nevet 
és csúfolódón nyelvet öltöget, 
azt mondja mégis, hogy lehet, lehet, 
bócorgok majd, vénasszony, nélküled, 
és zörgő szíved is szeret, szeret, 
s már nem számoljuk rég az éveket, 
már rég nem tudjuk, mi is lehetett, 
kicsoda játszott velem és veled, 
csak azt tudjuk, hogy lehet még, lehet - 
sors ez? vagy harc? szerelem? szeretet? 
Majd vénülök magamban, nem veled, 
mint olvasón, morzsolok éveket, 
pereg a múlt, a majdnem-lehetett, 
és minden éjszakám veled, neked, 
és minden reggelem neked, veled, 
és mindig nélküled és nélküled, 
halálos ágyamon, ott is veled. 
Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet. 
Amire nem jutott szavam neked,

elmondja majd istenem-istened.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://illuziok.blog.hu

E' possibile (Italian)

E’ possibile ancora? Tuttavia è possibile?
E’ possibile?
Un Dio fiorito ti aveva mandato!
Di nuovo con te? con te, con te, con te?
Ride anche la melodia banale della canzone,
purtroppo, ride anche la zitella,
è innegabile, ride anche lo zietto,
ride, ride, ch’è possibile,
che con te,
di nuovo con te, nonostante, è possibile,
che calchiamo ciecamente gli anni,
separatamente, eppure con te, con te,
sulle scale del metrò una vertigine giovanile
mi fa volare e inebriare, e anch’esso ride
e mi fa la linguaccia beffardamente,
eppur dice, ch’è possibile, è possibile,
ciabatterò, io vecchietta, senza di te,
mi ama, mi ama anche il tuo cuore crepitante,
gli anni, da tanto tempo che non teniam’ di conto,
cosa poteva essere, è da tanto che non sappiamo,
chi aveva giocato con me e con te,
sappiamo soltanto, ch’è possibile ancora, è possibile –
è destino? o lotta? amore? affetto?
Mi invecchierò da sola, non con te,
come sul rosario, sgranerò gli anni,
scorre il passato, il quasi – poteva essere,
e tutte le notti mie con te, per te,
e tutte le mattine mie per te, con te,
e sempre senza di te e senza di te,
sul mio letto di morte, anche là con te.
E’ possibile, è possibile? Ormai non è possibile.
E le parole, che per te non avevo trovato,

te lo riferirà il mio – il tuo Padreterno.

 

 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap