Rab Zsuzsa: Péntek délelőtt

Portre of Rab Zsuzsa

Péntek délelőtt (Hungarian)

Asszonyokat habzsol a busz,
tyúkokat, élve,
sereg kacsát, libát,
dombos cipókat, számolatlan,
néhány kosár zöldpaprikát,
egy marhacombot, több darabban,
lecsúszik még utána
egy félmázsa sertéslapocka,
befal rá jópár véka körtét.
Ahogy hasát degeszre tömték,
indul, szuszogva.
 
Sopánkodó csirke-ricsaj:
mire véljék a nejlon-neccet?
Fejük fölött
az utolsó ítélet harsonái:
egyedül-üdvözítő,
bevált receptek.
 
- És hogy csinálja?
- Hát besózom,
hagymát alá, és kicsi gázon...
- Én úgy szokom...
- Mink azt úgy nem szeretjük...
- Kell bele bors is, egy kevés.
- De a férjem - epés...
- Én habarom.
- Én csak berántom.
- Az aprólékját meg...
- A máját megdarálom...
 
Egy recept hátul épp most kulminál.
A hang is fennkölt:
- ...aztán, mikor már jó puha,
bele a tejfölt!
 
Csitítgató, szerelmes gügyögés -
halkan:
- Pipi! pipikém!...
Csisszen a hangban
a holnap esti kés.
 
- Én meg, ni, vettem egy kacsát.
A lányom, az odavan érte.
- Az én fiam meg: nem eszi!
- Nahát!
 
- Úgy igazi, ha én kopasztom...
Leszáll öt tyúk, meg három asszony,
két kanna tej,
meg egy káposztafej.
 
- Darabra adták?
- Nem. Kilóra...
 
A peronon, függetlenül,
az egészből fejjel kilógva,
az egészből egy szót sem értve,
lány meg fiú olvad egymás szemébe.
Egyik, aki odavan érte,
a másik, aki nem eszi.
 
 
1967



Uploaded byP. T.
Source of the quotationAranyvasárnap

Venerdi mattina (Italian)

L’autobus divora donne,
galline vive,
una frotta di papere, oche,
pagnottelle tonde, senza contare,
alcune ceste di peperoni verdi,
una coscia di vacca, fatto a pezzi,
manda giù ancora
mezzo quintale di spalla di maiale,
trangugia alcuni stai di pere.
Quando la sua pancia s’è rimpinzata,
ansimando parte.
 
Lamentoso schiamazzo di polli:
la busta di plastica com’è da intendere?
Sulle loro teste
lo tromba dell’ultimo giudizio:
unicamente le salvifiche,
affermate ricette.
 
- E come lo prepara?
- Dunque lo salo…
aggiungo della cipolla, sul fuoco dolce…
- Io al solito…
- A noi così non piace…
- Ci vuole anche del pepe, un pochino.
- Ma mio marito soffre di – colecisti
- Io aggiungo della farina.
- Io con la farina rosolata lo faccio addensare.
- Le interiora invece…
- Il fegato lo trituro…
 
Sul retro, una ricetta, proprio ora raggiunge il suo apice.
Perfino la voce è magniloquente:
- …e poi, quando è già morbido al punto giusto,
vai con la panna!
 
In silenzio, un acquietante cinguettare
innamorato:
- Pio, pio, pulcino mio!...
Nella voce risuona già
il coltello di domani sera.
 
- Io, invece, ho comprato una papera.
Mia figlia ne va matta.
- Mio figlio invece, non se la mangia!
- Che strano!
 
- E’ più buona, se la pelo io…
Scendono cinque galline, e tre donne,
due brocche di latte,
e una testa di cavolo.
 
- La vendevano a pezzo?
- No. Tanto al chilo…
 
Sulla banchina, estranei al fatto,
senza esser’ presenti con la testa,
non percependo niente di tutto questo,
due ragazzi si sciolgono l’una nell’altro.
Una è, che ne va matta,
l’altro, che non se la mangia.
  

1967
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap