Rab Zsuzsa: Parafrázis

Portre of Rab Zsuzsa

Parafrázis (Hungarian)

Nem szoktam, nem szoktam 
kalickában hálni,
de szoktam, de szoktam 
szerte széjjel szállni. 
Valahol leszállni, 
magamra találni, 
mindent odaadni, 
tollam ragyogtatni.

Szárnyammal rácsaim 
szálig lekaszálni, 
szoktam én, szoktam én 
földön is kószálni, 
százfelé osztatni, 
tollam szikráztatni. 
Nem is szikráztatni: 
halált halasztgatni.

Szerelem, szerelem, 
jaj, velem mit tettél? 
Hogyha már ezt tetted,
kicsit időzhetnél. 
Maradj deres őszig, 
maradj nap hulltáig, 
fehér hold keltéig, 
koporsóm teléig.

Nem szoktam, nem szoktam 
társamra találni,
de szoktam, de szoktam 
társakra találni. 
Szivemet eloldom 
mindig, amikor kell. 
De tetőled, sorsom,
a halál sem old el.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://coppelia.blog.hu/

Parafrasi (Italian)

Di solito, di solito
non dormo nella gabbia,
di solito, di solito
volo dove mi capita.
Mi poso in qualche luogo,
per trovare me stesso,
donare tutto me stesso,
lustrare le mie piume.

Con le ali falciare
tutte le grate,
di solito, di solito,
uso sulla terra errare,
dividermi in cento parti,
le mie piume scintillare.
Neppur’ a scintillare:
ma la morte a rinviare.

Amore, amore,
cosa mi hai fatto?
Ma visto che l’hai fatto,
rimani un altro poco.
Fino all’autunno pruinoso,
fin' che il sole tramonta,
fino al sorgere della luna,
fin’ l’inverno della mia bara.

Di solito, di solito,
non trovo compagno,
ma di solito, di solito
trovo dei compagni.
Se c’è bisogno, sciolgo
sempre il mio cuore,
ma di te, mio destino,
non mi scioglie neppur’ la morte.

 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap