This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Usiljeni marš (Erőltetett menet in Serbian)

Portre of Radnóti Miklós
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Erőltetett menet (Hungarian)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Usiljeni marš (Serbian)

Lud je ko kad se sruši        ustaje i opet ide

kao putujuću bol         zglob i koleno miče,

ali ipak putem krene       kao da ga krila nose

ostat nikako ne sme       zalud ga jarak zove,

a kad ga pitaš zašto ne?     još će ti možda reći

da ga čeka supruga,        kraj, mudriji, lepši.

A lud je taj pobožnik        jer tamo već odavno

iznad domova pusti        vetar kruži samo,

zid naleđice leži,        slomljena je šljiva

i od straha rutava        je noć iznad doma.

Da mogu verovati:        nije mi samo u srcu

sve što je vredno        i postoji povratak;

da još ima! k΄o nekad        u hladu verande bi

pčele mira brujile        dok se vruć pekmez hladi,

u bašti bi blaga       letnja tišina sunčala

među granama bi        prezrela šljiva njihala

pred žutom ogradom       Fani bi me čekala

dok to prepodne senke       bi sporo crtao, −

možda je još moguće!       sada je pun mesec!

Na idi dalje druže        vikni na me! Krećem!

 

Bor, 15. X. 1944.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap