Radnóti Miklós: The third eclogue (Harmadik ecloga in English)

Portre of Radnóti Miklós

Harmadik ecloga (Hungarian)

Pásztori Múzsám, légy velem itt, bár most csak egy álmos
kávéházban ülök, odakinn fut a fény, a mezőkön
némán túr a vakond, kis púpjai nőnek a földnek
és széptestü, fehérfogu barna halászok alusznak
hajnali munka után a halas ladikok sikos alján.

Pásztori Múzsám, légy velem itt is e városi berken,
hét ügynök ricsajoz, de e hét se riasszon el innen,
most is, hidd el, a gond üli szívüket, árva legények...
s nézd azokat jobbról, mind jogtudor és furulyázni
nem tud ugyan közülük már senki, de hogy szivaroznak!

Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam
elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről.
Mint a kiszáradt fát egy kancsali, csöppnyi madárfütty,
ujraszül, azt hittem s fölemelt a magasba, az ifjú
régi tetőkre, a vágy kamaszos vadonába röpített.

Pásztori Múzsa, segíts! Most róla rikoltnak a hajnal
kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját,
hogy süt a teste, szemén hogy villan a nyurga mosolygás,
ajkán táncos, okos léptekkel hogy jön a sóhaj,
hogy mozdul, hogy ölel, hogy nézi a holdat az égen!

Pásztori Múzsa, segíts! szerelemről zengjem a dalt már,
karmol folyton a bú, új fájdalom űz a világban,
mindig, újra csak új! elpusztulok itt hamar én is.
Görbén nőnek a fák, sóbányák szája beomlik,
falban a tégla sikolt; így álmodom én, ha elalszom.

Pásztori Múzsa, segíts! úgy halnak e korban a költők...
csak ránkomlik az ég, nem jelzi halom porainkat,
sem nemesívű szép, görög urna nem őrzi; de egy-két
versünk hogyha marad... szerelemről írhatok én még?
Csillog a teste felém, ó pásztori Múzsa, segíts hát!

 
1941. június 12.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

The third eclogue (English)

Pastoral muse! Accompany me to this sleepy coffeehouse
from the light-drenched riverbank and its burrowing, sightless
moles and their rising molehills... from the sunburnt fishermen
with white teeth and noble proportions, stretching out
asleep in their slippery barges after the morning catch!

My pastoral muse, accompany me to this urban district,
Those seven carousing traveling salesmen should not deter you:
pathetic lads, they are burdened by the pressures of business...
nor should those doctors of law to the right: not one of whom can
remember how to play the flute... and how they suck their cigars!

Accompany me! I’m a teacher and, between classes, I’ve chosen
this place for a moment’s peace in the smoke to ponder on passion.
A tweet from a tiny bird can rejuvenate an old poplar.
A call from a woman has lifted me high to the peaks of youth
and flung me back to the wild adolescent lands of desire.

My pastoral muse, assist me! Today, the triumphant trumpets
of dawn resounded in praise of the fleeting flash of her smile,
describing the feel and form and the heat and cool of her body,
and how it reflects the moon, and the way she gives herself,
and the joyful, dancing rhythm of sighs that escape her lips.

My pastoral muse, assist me! Allow me to serenade love
despite my nagging sadness, despite the unending pain
that hounds me through this world. I know I soon shall perish.
The trees grow awry and mine pits collapse and, in my dreams,
I hear that even the very bricks in the houses are screaming.

My pastoral muse, assist me! The poets are dying in droves.
The sky is collapsing on us. No mounds will guard our remains,
nor graceful urns like in classical times – only the odd
surviving poetic fragments. How then can I sing about love?
But... her body is beckoning. Pastoral muse, assist me!

 
June 12, 1941



Uploaded byP. T.
Source of the quotationThomas Ország-Land

minimap