This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Sedma ekloga (Hetedik ecloga in Croatian)

Portre of Radnóti Miklós

Hetedik ecloga (Hungarian)

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad

tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.

Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet

és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.

Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,

megtöretett testünket az álom, a szép szabadító

oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

 

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,

Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.

Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?

Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?

És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

 

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,

úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,

vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;

zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager

őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

 

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,

hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,

szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -

jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,

s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

 

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák

ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.

Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság

és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra

rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,

s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya

lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

 

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,

horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már

ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod

íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert

nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

 

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. július



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Sedma ekloga (Croatian)

Vidiš li, mrači se, i bodljikava žica hrastovih

stupaca ograde i barake lebde, usisava ih mrak.

Ropstva nam uski krug proširuje se i puca vidik naš

i samo um, i samo um, on zna da su žice razapete tu.

Vidiš li, draga, i maštu nam, i nju nam oslobađa

kao i slomljena tijela tek san, lijepi osloboditelj

kkoji nam otvara logor, pa kući kreće naš um.

 

Odrpani, ošišani, hrčući lete robijaši

sa slijepog krova Srbije u skrovište domovinskog tla.

Tiha skrovišta doma! A postoji li još taj naš dom?

Nije li ga dostigla bomba? I je li, kakav je bio?

I onaj što uzdiše desno, i onaj što lijevo leži, hoće li naći ga bar?

Reci, ima li još domovine tamo gdje ovaj shvaćaju stih?

 

Bez ukrasa svih, gnječeći stih pod stih

u ovom sumraku pjesmu pišem tako kako živimo

sljepački, ko gusenica pedljem pipkajući papir,

džepnu mi lampicu, knjige, sve su oduzeli čuvari

logora i ne dolazi pošta, nad barake slijeće magla nam tek.

 

Tu, među vijestima strave i ušima žive Poljak i Francuz

i glasni Talijan, pobunjeni Srbin, žalosni Židov na brdu,

svi dobru čekaju vijet, lijepu žensku riječ, slobodnu ljudsku kob,

i čekaju kraj ovih muka, kraj guste magle, čekaju čudo.

 

Ležim na daski, međ ušima zarobljena zvijer, a buha

sve iznova na me juriša, ali je vojska muha smirila bar.

Večer je, za jedan je dan opet kraće moje ropstvo,

a i život je kraći za dan. Sav logor spava. Na predio

mjesečina sja i u njenoj rasvjeti opet se vide razapete žice

kroz prozor i vide se sjene čuvara s puškama

kako se uza zid penju, sa glasovima se miješaju noćnim.

 

Logor već spava, vidiš li, draga, šuškaju snovi,

zagrcne se probuđen sanjač, okreće se na ležaju usku i već

ponovo spava i lice mu sja. Tek ja sjedim budan

osjećam međ usnama dopola popušenu cigaretu i namjesto

tvog poljupca, dolazi san, san koji smiruje,

jer ja nu umrijet ne mogu, a ni živeti bez tebe već.

  

Logor Heidenau u brdima nad Žagubicom,

srpnja 1944



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

Related videos


minimap