This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Letter To My Wife (Levél a hitveshez in English)

Portre of Radnóti Miklós

Levél a hitveshez (Hungarian)

A mélyben néma, hallgató világok,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,

de nem felelhet senki rá a távol,

a háborúba ájult Szerbiából

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,

s szivemben nappal ujra megtalálom,

hát hallgatok, míg zsong körém felállván

sok hűvös érintésü büszke páfrány.

 

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

most bujdokolsz a tájban és szememre

belülről lebbensz, így vetít az elme;

valóság voltál, álom lettél ujra,

kamaszkorom kútjába visszahullva

 

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,

a hitvesem leszel, - remélem ujra

s az éber lét útjára visszahullva

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -

csak messze vagy! Túl három vad határon.

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?

A csókjainkról élesebb az emlék;

 

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,

bombázórajok húznak el felettem;

szemed kékjét csodáltam épp az égen,

de elborult s a bombák fönt a gépben

zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -

s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

megjártam érted én a lélek hosszát,

 

s országok útjait; bíbor parázson,

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom

majd át magam, de mégis visszatérek;

ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:

a 2 x 2 józansága hull rám.

 

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. augusztus-szeptember



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Letter To My Wife (English)

Mute worlds lie in the depths, their stillness crying

inside my head; I shout: no-one’s replying

in war-dazed, silenced Serbia the distant,

and you are far away. My dreams, persistent,

are woven nightly in your voice, and during

the day it’s in my heart still reassuring –

and thus I keep my silence while, profoundly

detached, the cooling bracken stirs around me.

 

No longer can I guess when I will see you,

who were once firm and sure as psalms can be – you,

as lovely as the shadow and the light – you,

whom I could seek out mute, deprived of sight – you,

now with this landscape you don’t know entwined – you,

projected to the eyes, but from the mind – you,

once real till to the realm of dreams you fell – you,

observed from my own puberty’s deep well – you,

 

nagged jealously in my soul for a truthful

pledge that you love me, that upon the youthful

proud peak of life you’ll be my bride; I’m yearning

and then, with sober consciousness returning,

I do remember that you are my wife and

my friend – past three wild frontiers, terrified land.

Will autumn leave me here forgotten, aching?

My memory’s sharper over our lovemaking;

 

I once believed in miracles, forgetting

their age; above me, bomber squadrons setting

against the sky where I just watched the spark and

the colour of your eyes – the blue then darkened,

the bombs then longed to fall. I live despite them

and I am captive. I have weighed up, item

by painful item, all my hopes still tended –

and will yet find you. For you, I’ve descended,

 

along the highways, down the soul’s appalling

deep chasms. I shall transmit myself through falling

live flames or crimson coals to conquer the distance,

if need be learn the tree bark’s tough resistance –

the calm and might of fighting men whose power

in danger springs from cool appraisal shower

upon me, bringing sober strength anew,

and I become as calm as 2 x 2.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.newenglishreview.org

Related videos


minimap