Radnóti Miklós: Lettre à sa femme (Levél a hitveshez in French)

Portre of Radnóti Miklós

Levél a hitveshez (Hungarian)

A mélyben néma, hallgató világok,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,

de nem felelhet senki rá a távol,

a háborúba ájult Szerbiából

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,

s szivemben nappal ujra megtalálom,

hát hallgatok, míg zsong körém felállván

sok hűvös érintésü büszke páfrány.

 

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

most bujdokolsz a tájban és szememre

belülről lebbensz, így vetít az elme;

valóság voltál, álom lettél ujra,

kamaszkorom kútjába visszahullva

 

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,

a hitvesem leszel, - remélem ujra

s az éber lét útjára visszahullva

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -

csak messze vagy! Túl három vad határon.

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?

A csókjainkról élesebb az emlék;

 

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,

bombázórajok húznak el felettem;

szemed kékjét csodáltam épp az égen,

de elborult s a bombák fönt a gépben

zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -

s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

megjártam érted én a lélek hosszát,

 

s országok útjait; bíbor parázson,

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom

majd át magam, de mégis visszatérek;

ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:

a 2 x 2 józansága hull rám.

 

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. augusztus-szeptember



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Lettre à sa femme (French)

Dans les profondeurs, muets, des mondes veillent,

le silence n’est qu’un cri dans mon oreille ;

mais qui donc me répondrait quand moi je crie ?

La querre a biffé la lointane Serbie…

Lointaine, tu l’es aussi, ta voix qu’en rêve

J’entends, vibre en mon cœur quand le jour se lève…

ah que dire quand alentour, froide, fière,

chuchotante se redresse la fougère ?

 

Quand pourrai-je te revoir, ô mon amante,

femme grave comme un psaume et rassurante,

belle comme la lumière et comme l’ombre,

qu’aveugle, muet j’ atteindrais sans encombre ?

Tu te perds à présent dans le paysage

mais du tréfonds de moi monte ton visage

tu étais le réel, tu n’es plus qu’songe

et dans le puits des jours anciens tu replonges

 

l’enfant jaloux qui veut savoir si tu l’aimes,

et l’espoir que tu sois ma femme à l’extrême

sommet de ma jeunesse, un jour, me soulève

comme alors, et je m’éveille de mon rêve.

Je le sais, tu es ma femme et mon amie

en dépit de trois frontières d’infamie.

De nos baisers le souvenir se ravive…

Vais-je croupir ici quand l’automne arrive ?

 

J’ai caressé les chimères les plus folles ;

aujourd’hui les escadrilles me survolent,

l’azur où je retrouvais tes yeux se plombe,

du sein des soutes là-haut tombent les bombes ;

et je vis malgré cette guerre qui dure ;

captif, de tout espoir j’ai pris la mesure,

mais toi je rejoindrai quoi qu’il en coûte,

toi pour qui j’ai parcouru la longue route

 

de l’âme, et tous ces pays ; car ni la braise

pourpre ne m’arrêtra ni la fournaise,

et s’il le faut l’endurance de l’écorcre…

Une paix – qui vaut le pouvoir et les armes –

La paix d’un homme endurci dans les alarmes

descends dans mon cœur… Et sur moi de s’abattre

la lucidité du deux-fois-deux-font-quatre.

 

Lager Heidenau, dans la montagne au-dessus da Zagubica,

août-septembre 1944.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.francianyelv.hu/francia-kultura

Related videos


minimap