This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Céu espumante (Tajtékos ég in Portuguese)

Portre of Radnóti Miklós

Tajtékos ég (Hungarian)

Tajtékos égen ring a hold,

csodálkozom, hogy élek.

Szorgos halál kutatja ezt a kort

s akikre rálel, mind olyan fehérek.

 

Körülnéz néha s felsikolt az év,

körülnéz, aztán elalél.

Micsoda ősz lapul mögöttem ujra

s micsoda fájdalomtól tompa tél!

 

Vérzett az erdő és a forgó

időben vérzett minden óra.

Nagy és sötétlő számokat

írkált a szél a hóra.

 

Megértem azt is, ezt is,

súlyosnak érzem a levegőt,

neszekkel teljes, langyos csönd ölel,

mint születésem előtt.

 

Megállok itt a fa tövében,

lombját zúgatja mérgesen.

Lenyúl egy ág. Nyakonragad?

nem vagyok gyáva, gyönge sem,

 

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is

némán motoz hajamban és ijedten.

Feledni kellene, de én

soha még semmit sem feledtem.

 

A holdra tajték zúdúl, az égen

sötétzöld sávot von a méreg.

Cigarettát sodrok magamnak,

lassan, gondosan. Élek.

 

1940. június 8.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Céu espumante (Portuguese)

No céu que espuma, a lua oscila.

Estar vivo me causa espécie.

A morte assídua espreita a Idade:

quem ela encontre, empalidece.

 

O ano grita e depois desmaia.

(Gritara olhando ao seu redor.)

Que outono ronda-me de novo?

Que inverno embotado de dor?

 

Sangrava o bosque; mesmo as horas

sangravam no vaivém dos dias.

Ventos riscavam, sobre a neve,

cifras enormes e sombrias.

 

Já vi de tudo; o ar me esmaga

com seu peso; um silêncio cresce

ruidoso, cálido e me abraça

como fez antes que eu nascesse.

 

Detenho-me junto de um tronco

que agita iroso as frondes plenas

e estende um galho. Há de esganar-me?

Não é fraqueza ou medo – apenas

 

cansaço. Calo. E o galho apalpa

os meus cabelos, mudo, aflito.

Cabe esquecer – mas não há nada

de que já tenha me esquecido.

 

Espuma afoga a lua; o miasma

estria os céus, verde e agressivo.

Sem pressa, enrolo com cuidado

o meu cigarro. Eu estou vivo.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.dicta.com.br

Related videos


minimap