Rafi Lajos: Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagokat fogna:
most faragja fából a holnapot.

Fuori il vento fuori spezza le gambe agli alberi.
M'importa assai. Il siculo parla di donne.
Sento nella gola il desiderio:
bere insieme un bicchierino.

…perché ha ragione, la terra e le sofferenze
hanno temperato la sua vita.
Anche lui sente la bellezza della parola,
e se piange il cuore:
prova ad innaffiare la gola.

Oltre il monte il fumo copre il sol’ rovente,
Qui sarebbe tutto bello anche per me,
la pena mi distrugge. Osservo il siculo.
Nei suoi occhi azzurri aurore di pace,
con le mani sembra prendere le stelle:
ora sta intagliando di legno il domani.