Rakovszky Zsuzsa: Az elalvás nehézségei

Portre of Rakovszky Zsuzsa

Az elalvás nehézségei (Hungarian)

Leőrölve a nap; de a falak merő
imbolygás, mozgalom: sugárküllőket ont
a csillár, plafonra vetítve az üveg
redői, ráncai; a belső fénykörön
rovarok pont-koszorúban nyüzsögnek,
vagy nagy árnyuk a fény zónáin átlobog.

Ablaktábla: szürkés vizekben szén szoba.
Inog a lámpa izzása-vesztett ikre,
sík fekete formák ködlenek, mintha holt
maradék emlékezetében. Eleven
húsomon a villany izzadt nejlont bizserget,
olvasztgatja, káprázik; selyemcukor.

Óralap világít: nem merek elaludni.
Álmom helyiségeiben vár a halott:
a díványon kuporog szokott helyén,
vagy menni készül: igazgatja kötött
szoknyáját, a bélést zizegve a harisnya
megszívja. Ajkát festi, szemöldökét,

vagy könyvét keresi, kötőtűs kosarát.
Pillantását kerülöm: meg ne tudja...
hajnalra szélsodorta papír lesz, üres ruha.
Újra és újra jön, ahányszor szaggatott
álomba szédülök, melyből újra és újra
felver a villámlás: a foszfor égre
kidűlő, ablakomban vakító cikcakk profil.



PublisherRakovszky Zsuzsa: Hangok, Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1994

Insomnia (English)

The sun has ground down; but walls are throbbing
with activity: the chandelier radiates
wild spokes of light, pleats and wrinkles of glass
projected across the ceiling: insects throng
a cevtral halo, wreathed about a single point,
their vast shadows billow through zones of light.

Windowpane: a charcoal room swims through grey water.
Light's dim double sways, a reduced incandescence,
flat black forms float through the mist like mourners
of somethrng left over, long dead. Light irritates,
sheathing my flesh in nylon, sheer, sticky with
perspiration; it melts and dazzles like boiled sweets.

The dial's luminous: I daren.'t go to sleep.
A dead woman lurks in the precincts of my dream:
she is cowering in her usual place on the divan,
or preparing to leave: she fiddles with her
knitted skirt which sizzles and clings to her stocking.
She paints her mouth, applies a pencil to her brow,

searches for her book, or for knitting needles in
a basket. I avoid her glance: she mustn't know . . .
by dawn she will have become a piece of paper tumbled
by the wind, an empty dress. She comes time and again
whenever I drift into broken sleep, from which
time and again I'm woken by lightning: her blinding
jagged profile, leaning agarost a phosphor-bright sky.



Source of the quotationOxford University Press, Oxford-London, 1998

minimap